Első cél: hogy hónap utolsó heteiben ne kelljen a hitelkártyához nyúlni, mert sajnos ez egy ördögi kör.
Második célom: ha már nem kellett, akkor éljen, akkor próbáljunk meg félretenni, legalább pár ezer, ha lehetne 10 ezer forintot. Tudom nem nagy összeg, de engem már az is megnyugtatna, ha valamilyen tartalékot képeznénk, sajnos a lakásvásárlással majdnem minden tartalékunkat feléltük. Ha pedig ezt elértük, akkor sínen vagyunk.
Aztán erre nevelni a gyerekeimet is, hogy tudatosan bánjanak a pénzzel, mert remélem, hogy a jó példa ragadós lehet!
Gyakran érzem magam így, mint az Mamma mia film főszereplője:
A másik, amikor azt mondtam az ikea büféje előtt, hogy nincs nálam pénz fagyira, tényleg még 100 ft kp sem volt a bukszámban, mert én mindenhol kártyával fizetek, még 300 Ft is. Erre közölte, hogy akkor fizess a kártyáddal! A büfésnő meg rávágta, hogy igen lehet fizetni kártyával is. Mutattam neki, hogy ilyet máskor ne mondjon, nevelési jelleggel ha egyszer azt mondtam, hogy nem, akkor nem, de nem volt mit tenni megvettem nekik a fagyit.
Különben egy négyéves nagyon rafkós, amikor mondom, hogy erre nincs pénzem, közli, hogy apának biztos van rá, vagy ha ott van apa velünk, akkor odamegy hozzá, hogy apa neked van erre pénzed?!
És nektek van ilyen édes történetetek? Ti mire spóroltok? Milyen célt szeretnétek elérni?
Nálam egyszerűen az a motiváció, hogy nem akarom, hogy amiért megdolgozok az “pocsékba menjen”. Nem szeretem a pazarlást, főleg nem az időmben és energiámban.
Szerintem nagy mumus a szolgáltatók. Hogy hogyan lehet összehasonlítani, mennyi tfogyasztok, hogy jönne ki, mennyi az átállás költsége ésatöbbi ésatöbbi. Az első szörnyeteg amivel megbírkóztam az áram volt, mivel egy barátnőm ajánlotta az elműt. van ügyfélajánló programjuk, így kaptam kedvezményt. úh nekiálltím számolgatni és végül jobban jövök ki, huhh.
Éppen most beszélgetünk róla a facebook oldalamon, mert felvetettem a kérdést ott 🙂 Mindenki máshogy csinálja, van aki úgy ahogy én, van aki máshogy, ha érdekel nézd meg! Pszichomókust meg mindenre mondom, mert képtelen vagyok úgy nevelni a gyerekeimet ahogy a szakkönyvekben olvasom :)) Például az én gyerekeimnek dédimama malacperselyt ajándékozott, és akkor még csak 3 és fél és másfél évesek voltak. Azóta is gyűjtjük benne a pénzt. És ha valamit nagyon akar, akkor mondom, hogy onnan megveheti, de akkor nem lesz pénze :)) Még egy történet, ami igen tanulságos egy 4 évesről. Múlt nyáron Németországban voltunk nyaralni (rokonoknál) és elmentünk Legolandba, szerencsére nem messze volt rokonoktól. Megmondtuk fiunknak, hogy tőlünk kap 10 eurót, amit arra költ, amire akar, és még férj nagybácsija, akinél voltunk, ők is adtak fejenként 10-10 eurót, hogy azt vegyék meg, amit akarnak, akár fagyit, kaját, amit megkívánnak. Nos beléptük a Legolandba, fiam a következőt mondta: Anya én nem kérek semmit, hanem a boltban akarom elkölteni legora. Mondtam jó és baromi büszke voltam rá, tényleg nem kért semmit és nem követelőzött, pedig tele van a park mindennel. Amikor a végére értünk bementünk a boltba, az apjával végig ment és megkérdezte, hogy mi mennyibe kerül. Persze, hogy egy Ninjagot választott, amit mi soha sem vettünk volna meg neki 😀 19,90 euró volt, nagyon büszke voltam rá, és ő is magára! 🙂
Nem írtam, hogy pszihomókusra lenne szüksége a gyerekednek, nem kell túlreagálni. Egy kérdés/hozzászólás volt és érdekes felvetés lehet, esetleg a blogodban továbbiakban, hogy a gyereket hogyan lehet bevonni, meg persze, ne gondolja azt 25 éves koráig, hogy minden csak úgy van a nagy semmiből. Szerintem ennek is van több módja, ebből az egyik, hogy a gyerek tisztában van azzal, hogy nincs bizonyos dolgokra keret, kérdés, hogy milyen más módok vannak még.
Szerintem tudnia kell egy 4 évesnek azt, hogy erre nincs pénz, vagy ezt nem veszem meg, mert ez hülyeség és ha még lenne is pénzem, akkor sem venném meg, ezt is el szoktam neki mondani. Igenis tudja, hogy nem lehet megvenni mindent, amikor nagy lesz akkor tudja meg? Amikor az osztálytársának ez vagy az lesz, neki meg nem? Az élet nem habostorka, és attól, hogy nem kap meg minden vackot, amivel miután kisírta kb. fél percet játszik, attól még boldog gyerek lehet és legalább tudja, hogy a pénz nem a fán terem, hanem apa és anya keményen megdolgozik érte. Én szeretném, ha ezt tudná, lehet, hogy más máshogy csinálja, az ellen sincs kifogásom! Ettől még nem szomorú gyerek, de ahogy szoktam fogalmazni, már gyűjtök a pszichiátriai kezelésére, hogy amit elrontottam, azt majd a pszichiáternek el tudja panaszolni! 😀
szia, en azt ertem, hogy sporolsz es ez nem szegyellenivalo, csak kicsit olyan rossz szájízzel olvastam ezt a posztot. miért kell egy négyévesnek tudnia arról, hogy anyának mire van és mire nincs pénze? fagyivásárlásnál, játékvásárlásnál miért ez a szempont. ne haragudj, ha kiragadom a szöbegkörnyezetből, de ez olyan éles. Ha lenne nálad pénz, minden sarkon vennél fagyit? Ha kétszer ennyit keresne a férjed, a minimaxos reklámok már nem lennének hülyeségek?
nagyon tud fájni egy gyermeknek azt mondani, hogy nem. Ő nem érti, hogy van egy csomó dolog, amit ki kell fizetni
Mindenképpen:)
:))
Spórolás ide, spórolás oda, egy helyesírási szótár jó befektetés lenne, nem gondolod?
Nálunk ez úgy szokott történni, hogy ha azt mondom a fiaimnak, hogy nincs pénz nálam, a legtermésztesebb hangon rávágják, hogy “Akkor vegyél ki az automatából!”. Tündéreim, még nem igazán értik, hogy a “falból” nem lehet csak úgy mindig kivenni pénzt, mögötte a számlánk van meghatározott összeggel. Mondjuk, tényleg nehéz lehet egy 6 vagy 4 évesnek ilyen elvont dolgot megérteni…