Elegem van és kész! Ma reggel drága kislányom Gertrúd fogta és otthagyta a reggelire kért müzlijét. Oksa, ha egyszer megteszi,nem baj, de hogy már harmadszorra?!!! Ma reggel okítást tartottunk a 3 évesnek, egyben az 5-nek is, hogy miért nem pazarolunk.
Igen, tudja meg ő is, hogy mi a következménye annak, ha feleslegesen kér valamit és utána dobhatjuk ki. Elmondtuk neki, hogy ha nem akar enni az sem baj, de akkor ne kérjen müzlit, hogy aztán kidobhassuk. Elmondtuk neki, ha pazarlunk, akkor nem marad pénzünk arra, hogy neki szép barbiet, filly ponyt vagy bármilyen (ilyen szörnyeteg) játékot vegyünk. Pislogott, remélem megértette, igaz apja németül mondta el, én meg magyarul 🙂
Most kivételesen nem dobtam be, hogy máshol éheznek, bár kisfiamnak már többször elmondtam, ha nem eszi meg, amit kért, akkor megcsinálom vele, hogy egy napig nem kap kaját, hogy tudja, milyen az éhezni, szerencsére óvoda sokat segített, most már majdnem mindent megeszik 🙂
Nem vagyok fejlesztő, nem vagyok pszichológus, csak egy anya, akinek van két gyereke, de én akkor is felhívom szíves figyelmüket, akármilyen kicsik is, hogy ne pazaroljanak, valamint arra is, hogy nem kaphatnak meg mindent. Ha végigüvöltik miatta a boltot akkor sem. Mondjuk ilyen kétszer volt és aztán már megszokták, hogy a nem az nem 🙂
Nem vehetünk meg mindent, és én el is mondom nekik, hogy erre nincs pénzünk, vagy azt is hozzáteszem, hogy ezt akkor sem venném meg, ha lenne. Van mindkettőjüknek malaca, oda gyűjtjük nekik a pénzt, dédi adományozta nekik, akik maga a spórolás mintaképe, tényleg! Egyszer úgy jártam, hogy az ikeában voltunk, persze fagyit akartak enni, mondtam nincs nálam pénz, erre Vendi, de anya fizess kártyával :)) Vagy a másik, hogy kérek apától! Szegények, ilyenkor apával összezárunk, mint anno az én szüleim 😀
Nos, ha valamit akar, akkor a saját pénzéből kifizetheti, eddig még semmit nem akartak annyira, hogy a malachoz nyúljunk! 🙂
Egyik drága barátnőm (Vandi) kért meg, hogy egyszer írjak erről a témáról is, mert fontosnak tartja, én is, hogy a pénz fogalmával és értékével megismertessük a gyerekeinket. Neki egy 5 és egy 3 éves kisfia van, meg egy tündéri újszülött kislánya. Náluk úgy van, hogy mosáskor az apró pénzek a fiúk pénztárcájába vándorolnak, és amikor elmennek vásárolni a fiúk viszik a pénztárcájukat magukkal! Abból költhetnek 🙂
Remek ötlet, Vendi különben is egy hete azt kérte, hogy lehessen pénztárcája. Szerintem beszerzek neki egyet, vagy mindjárt utána nézek a printeresten, hogy hogy lehet varrni! 🙂 Így is van már 50 centje, amit odaadott nekünk akkor, amikor a számlánkon 1,08 euró volt, hogy ezzel is segítsen minket 🙂
Másik, hogy most tanulságos meséket fogok keresni a pazarlásról, spórolásról, hogy azokkal szórakoztassam őket esténként 🙂 Valakinek van ilyen meséje?
Ti hogyan nevelitek arra a gyerekeket, hogy ne pazaroljanak? Hogy tudják meg, hogy a pénzért meg kell dolgozni és nem csak úgy fénymásolják?
Ui: figyelem, nem könyvből nevelem a gyerekeimet, hanem megérzésből, már lemondtam arról, hogy könyvből tökéletes gyerekeket neveljek és nem utolsó sorban, hogy tökéletes szülő legyek, engem ez csak frusztrál. Én csak ELÉG jó szülő akarok lenni! Én tudom, hogy mi a jó a gyerekeimnek, én vagyok az anyjuk, úgyhogy a szagemberek véleményét elolvasom, aztán vagy betartom, vagy nem 🙂 Ha meg kell állom a gyermekeim pszichológia kezelését nagykorúkban, hogy a tőlem elszenvedett sérelmeiken túl tudjanak lépni 🙂
🙂 Én is ezt tervezem, pénztárca még várat magára, amíg meg nem varrom nekik :)) Aztán kénytelenek leszünk osztani bele 🙂 Igen én fiam is mondta, amikor elvittük anno legolandba, hogy anya nem kérek semmit, inkább a boltban szeretném elkölteni. Kapott tőlünk is pénzt és a férjem nagybácsijától. És tényleg, végén maga választotta ki a legot, szépen kérdezgette apjától, hogy ez mennyi és az mennyi, amit mi sohasem vettünk volna meg neki, de hát megígértük, hogy nem szólunk bele 🙂 Nagyon büszke voltam rá 4 éves volt akkor :))
Jól csináltad, a pénzzel bánni úgy taníthatod meg, ha pénzt adsz a kezébe. Nem kell agy összeg, de legyen saját pénztárcája. Nálunk, ha a nagyihoz mentek nyaralni, mindig kaptak pénzt – történetesen egy papír kétszázast mindegyik 🙂 Anyukám mesélte, hogy elmentek sétálni, megláttak egy pattogatott kukoricás bódét. Mami!! vegyünk! Ott van a pénzetek, vegyetek. A két gyerek egymásra nézett: Ááá, én nem is kérek 🙂 Ha jól emlékszem alig költöttek :DD
Ettől függetlenül felnőtt korukra az egyik gyerek tücsök, a másik hangya lett 🙂
Igen, igen, igen, Miss Pixi baba 🙂 Nekem is volt és emlékszem nagy csalódás volt, hogy a rúzsa nem eredeti volt, hanem műanyag, pedig úgy kifestettem volna :))) Én is sokat könyörögtem érte :)) Donaldos rágó, szuper papírra! Barbie magazin, ááá. Egyidősek lehetünk:DDD
Igen mi is most gondolkodtunk, hogy adok nekik pénzt, nem sokat, de hogy tudjak hivatkozni arra, hogy ebből lehet venni gumirágókát, nálunk így fut, vagy fagyit 🙂 De fiam ma mondta, hogy gördeszkát akar és számoljuk meg, hogy mennyi van a perselyben 😀
Az en szuleim nagyon jo modszert talaltak ki a zsebpenzre, nem volt heti/havi x osszeg, hanem azt mondtak, ha szuksegem van valamire, szoljak es adnak ra penzt (es adtak is). Nalam mukodott mert tobbszor is atgondoltam hogy menjek-e es ‘kunyeraljak’ zsepbenzt valami ujabb felesleges aprosagra…
Kis osszeget olyan elmennyel lehetett elkolteni gyerekkent, pl amikor tudtam venni par gumicukor bekat, dianas cukrot, Donaldos ragot, Barbie album matricakat vagy egy Garfield kepregenyt a sarkon levo trafikban.
(egy esetre emlekszem, amikor olyan hisztit levagtam egy Miss Pixi-ert /fodraszolhato szoke furtos babafej/ hogy vissza kellett menni a boltba megvenni, de imadtam!!!!!)
Mondjuk nevnapokra, unnepekre mindig csurrant-cseppent par ezres a nagyszuloktol, rokonoktol, amit lehetett gyujtogetni.
Most felnottkent mindig tartok magamnal annyi ‘zsebpenzt’ hogyha barmi tortenik, taxival haza tudjak menni, ill. tudjak venni vmi enni-innivalot, nem szeretem ha csupancsak a bankkartya van nalam.