AnyaSpórol

Így hónap végén már a kefét rágjuk, szó szerint. Annyi kiadásunk volt, hogy semmi pénzünk nem maradt! Messiásként várjuk a jövő hét elejét, mert akkor végre megjön a fizetés.  Ilyenkor jön az, hogy az ember feltúrja a konyhaszekrényt, hogy mit lehet még megfőzni és azokból gazdálkodik, amit talál. Tegnap és ma paradicsomos tészta van és palacsinta. Holnap pizza lesz, mert ahhoz van élesztő, meg múltkorról maradt szósz és van még egy kis sajt. Aztán lesz paprikás krumpli, mert szerencsére a mélyhűtőbe eltettem 3 pár virslit, majd felvágom őket és úgy teszem bele, többnek fog látszani 🙂

Ha pedig hétvége, mit is csináljunk!? Kiránduljunk, ahhoz nem kell pénz. Így is tettünk két héttel ezelőtt. Méghozzá a másik városba mentünk az erdőn át, ami a hegy túloldalán van. A hátizsákban vittünk ételt és italt is, valamint egy kis édességet, amit itthon találtunk az aranytartalékokból.

Gyerekek annyi édességet kapnak mindig, ha azt egyszerre megennék akkor tuti 1 hétig nem kakilnának. Minden rokon és ismerős azt hoz nekik ajándékba, még jó, hogy eldugom előlük 😀

Gondoltam csinálok valami tartalmasat, ha már egész napunkat kirándulással töltjük. Így jött az ötlet, amit a neten láttam, pizza, de muffin sütőben elkészítve. Ideális uzsi csomagolásra is. Mert hát kinek a gyereke nem szereti a pizzát?! Igaz enyémek vagy csak sajtosat, vagy csak szalámisat esznek.  Era már elkészítette a fiúkkal, így aztán én is bátorságot éreztem hozzá 🙂

Fogtam Stahl Judit pizzatészta receptjét begyúrtam, aztán amikor megkelt kinyújtottam jó vékonyra és egy ikeás vizes pohárral kiszaggattam. Utána még kihúzogattam egy kicsit és ment a muffinformába, rá egy kanál ugyancsak Stahl féle paradicsom szósz, rá a csíkokra vágott szalámi, kb. 5 szelet elég volt egy tepsire, rá a sajt és már mehetett is a sütőbe.

Nekem és Férjnek meg sütőpapíron kisütöttem a kis köröket így azok laposak lettek és minik, ment rá maradék sonka, csíkokra vágva meg olíva bogyó és sajt.

Amikor kész lett minden és úgy ahogy kihűlt az uzsis dobozokba szépen elosztogattam a pizzákat, nehogy veszekedés legyen. És már indulhattunk is.

10 km gyalogoltunk, fel a hegyre, le a hegyről, nem mondom jól kifáradtunk, de élveztük az erdőt, a szép időt, a jó levegőt és egymás társaságát 🙂

Meséltünk a gyerekeknek, fákról, levelekről, mohákról, erdei állatokról. Megálltunk minden érdekes helyen, botot szereztünk és azzal mentünk, jó lassan haladtunk.  Drága kislányom Trudi hazafele jövet az út mellett, egy kivágott fatönkön meglátta a mohát. Örömében felkiáltott: Nézd anya, marha :)) Nagyot nevettünk rajta. De ő még ezt nem bírja és elkezdett sikítani, szegény még nem egy nagy önkritikus 🙂

Egyszóval bátran biztatok mindenkit ilyen hétvégi programra, jobb, mint a plaza, mert itt legalább nem tudunk semmit sem venni és nem fájdul meg a szívünk, hogy ezt milyen jó lenne megvenni. Holott semmi szükségünk rá 😀

Ui: mivel két napig esett a hó itt, így aztán ma délután szánkóztunk, délelőtt meg havat lapátoltunk, most meg mézeskalácsot fogunk sütni, szerencsére déditől kaptunk 2 kiló mézet 🙂

Ti szoktatok kirándulni? És ha igen mit visztek enni? 

Gyerekkoromban utáltam a szappant! Ott állt a mosdó szélén a szappantartóban, vagy tiszta takony volt, már bocsánat, vagy szét volt repedezve, vagy hajszál volt benne, vagy mocsok tapadt rá. Brrrr nem szerettem na!

Amióta spórolunk és egyre tudatosabb leszek, férj nem annyira, azóta én és a gyerekek szappannal fürdünk. Meguntam, hogy több száz forintot adok ki tusfürdőre, túl sokat nyomok ki belőle és túl gyorsan lesz üres. Gyerekeknek külön kell venni. Aztán meg ott van az, hogy milyen vegyszerek vannak benne, hát azt nem tudom, de hogy tele van azokkal, tuti. Szerencsére nekünk családilag még semmilyen bőrproblémánk nincs .

Először dm-ben vettem szappant a saját márkás alverdét, aztán rátaláltam a hare krisnás szappanokra és végül a volt osztálytársnőm is elkezdett szappanokat gyártani, innen is rendeltem már olíva olajasat és coco szappanokat. És nemsokára a zöld agyagos hajmosó szappant is szeretném kipróbálni. Titkos tervem, hogy a férjem reggelente 9 vegyszeres dolgából legalább a felét, ha nem az egészet lecserélem, organikus termékekre. Nehezen megy, mert férj igen kitartóan ellenáll. 🙁

Nagyanyám maga főzi a lúgot, 84 éves. Mesélte, hogy gyerekkorában, a harmincas években szappannal mosták a hajukat és ecettel öblítették.

Már biztosan sokan ismeritek a folyékony szappan receptemet, amit még korábban  készítette, nem organikus szappanból.

Most vettem organikus szappanokat, egy kirakodó vásáron voltunk és ott találtam, teljesen szagtalan, fehér szappan (összegtétel: kókuszolaj, napraforgóolaj, szójaolaj, olívaolaj, sárgabarackmag olaj, kakaóvaj, kecsketej, repceolaj, és bogáncsolaj).

Szerintem még karácsonyi ajándéknak is jó egy szép adagolós üvegben, mert ezt még tusfürdőnek is lehet használni.

Hozzávalók: 

47 dkg (2 csésze reszelt organikus szappan)

2,2 liter (fél gallon) desztilált víz

2 tk növényi glicerin

Nekem csak 62 grammos volt a szappanom, így arányosítva készítettem el a folyékony szappant. Fenti mennyiségben meg szerintem kár elkészíteni, talán a fele már elég, ha több mosdó van, akkor mehet ide és oda is.

Lereszelem a szappant, aztán egy kis lábosba öntöm, rá a desztillált vizet és a glycerint. Elkezdem melegíteni, amikor a szappanreszelék teljesen elolvad leveszem a tűzhelyről. Én egy befőttes üvegbe öntöttem és ha majd kihűl innen megy a műanyag folyékony kézmosó adagolóba és a fürdőszobába.

Kíváncsi vagyok nagyon, hogy ez milyen lesz!

Eredmény: kihűlt és nagyon jó, nem taknyosodott be, mint a nem organikus szappan, hanem folyékony! Szuper, lehet, hogy készítek ilyen tusfürdőt férjnek! 

Titkon vágyom rá, hogy készíthessek szappant, de valahol meg félek tőle, hogy nem olvasok el jól, vagy nem jól csinálok valamit és nem sikerül. Minden vágyam, hogy olívás szappant gyártsak, mert az a legjobb a bőrömnek, és utána még testápoló sem kellene. Olívás szappanból pedig már láttam mosogatószert is készíteni, tuti nem szárítja a kezet. 🙂 Karácsonyra is remek ajándék lehetne bárkinek:)

Ti használtok szappant? És ha igen, milyet? Vagy készítetek szappant?

Férj szombaton reggel, mikor a gyerekek még aludtak, kávézás közben feltette a kérdést, és kinek mit ajándékozunk karácsonyra? Leesett az állam, még jó, hogy nem a kávé a kezemből. Ilyen előrelátó férjem van, aki ki szeretné venni a részét ebből, különben minden rám van bízva, én találok ki mindent, stb.  Vissza is kérdeztem, Te mire gondolsz? Hát ő arra, hogy Vendinek egy távirányítós helikoptert kéne venni. Aha, innen fúj a szél. Mondtam is neki, hogy szívem azt nem a gyereknek vennéd, hanem magadnak. 🙂 Kérdeztem, hogy többieknek mit adjunk? Hát azt nem tudom, találd ki TE :))

Már korábban, szeptember végén felhívtam kedves  facebook oldal olvasóim figyelmét, hogy gyűjtsük a házilag készíthető karácsonyi  ajándék és díszítés ötleteket, mert itt a az idő a TERVEZÉSRE. Hiába na, nem lehet mindent megvenni az utolsó pillanatban és elkészíteni sem. Én már szeptemberben kaptam ilyen levelet, hogy a házi gyurma meddig áll el, mert azt szeretné karácsonyra ajándékozni 🙂

A javasolt és talált ölteleteket elkezdem gyűjteni a pinterest oldalamon: http://pinterest.com/anyasporol/karacsonyi-ajandek-otletek/ Akinek van jó ötlete az ossza meg velem és megy a pinterestre!

Az ötletekkel együtt vissza az ősökhöz, gyűjtögető életmódba fogtam. Mindent gyűjtök, aminek még hasznát vehetem, nem dobunk ki semmit, csak azt amit tényleg nem lehet semmire sem használni. Most már a dobockákat (dobozka)  is gyűjtjük. Azért dobocka, mert nagyapám nagybácsija drága Jenő mindig így mondta. Velünk lakott, annak idején, amíg meg nem halt. A testvérei fejre ejtették kiskorában és azt mondják, hogy ettől maradt meg egy kisgyerek szellemi szintjén. Ő mindent gyűjtött, és hozta haza nagyanyám nagy örömére. :))

Anyósomat mindig néztem, hogy minek az a 534 db tojástartó, csirkéket fogunk tartani, vagy az összes műanyag tálca, amiben vagy hús volt, vagy zöldség, vagy valami, egy időben még a zacskókat is kimosta?!  Akkor még nem értettem, de most már kezd összeállni a kép. Igaz, én azért gyűjtök, mert bármire fel lehet használni, esetemben bármilyen remek kreatív ötletre!

Azért is gyűjtögetek, mert elegem lett abból, hogy mindig akkor dobtam ki valamit, amikor nem kellett volna, hülye Murphy.

Most már csak egy nagy dobozt kell rendszeresítenem a kisebb dobozoknak :)) Meg papíroknak, újságoknak, gurigáknak, stb. Ami nem szúr szemet férjnek, hogy nehogy kidobja őket! 🙂

Figyelem vécépapír gurigákat semmiképpen sem dobjunk ki, annál nagyobb pazarlás nincs is 🙂 Itt van néhány ötlet, hogy miket lehet belőle készíteni. http://www.repinly.com/popular-pin/37861/1/repins/30/0/

Ui: Ha a karácsonyról van szó, akkor tervezni, tervezni, tervezni, nem Lenin mondta, hanem én 🙂

Megtervezni előre, hogy kinek mit adunk, veszünk, csinálunk, FELÍRNI, mert elfelejtjük, én mindig elfelejtem. Ha beszélek a másikkal figyelem, hogy mit mond és beugrik, hogy minek örülne, ennek megörülök és mire leírnám elfelejtettem, hogy mit találtam ki. Persze azt is tudni kell, hogy mennyi pénzünk van rá, kinek ajándékozunk, mennyiért, hol szerezzük be (érdemes internetet segítségül hívni, mert ár összehasonlításokkal lehet sokat spórolni), mikor csináljuk meg, határidő, felelős 🙂 Komolyan, mint egy projekt plan 🙂 Excel tábla a legjobb rá.

Megtervezni a MENÜT, mennyi pénz van rá, mit főzzünk, mit sütünk. Korábban mindig túlzásokba estem, még ezt is megveszem még azt is, aztán a kutya sem ette meg, dobhattam ki. Most már tudatos tervezés van. Melyik nap mit főzök, még azt is tudom, hogy az mennyi ideig tart, mert nagyon kevés időm van, csomó helyre kell rohangálnunk és közben még főzni is. Ezért aztán olyanokat főzök, amiket már előre el tudok készíteni. Nálunk 24-én este általában tyúk vagy gyöngytyúkleves van és ez kitart 3 napig!  Mivel leves sokkal finomabb másnaposan, harmadnaposan, ezért már 23-án szépen megfőzöm. Rántott hal és majonézes krumpli a menü még. Amikor a halat megveszem a piacon, akkor szépen bepanírozom, nem egymásra fektetve, hanem egymás mellett elrendezem egy -két zacskóba és mehet a mélyhűtőbe. Krumplisalátát szintén 23-án készítem el, annak is jó, ha nem friss, hanem összeérnek az ízek. Így aztán 24-én nem sokat főzök. Hanem csak melegítek. Sütőben kisütöm a halakat, hogy ne legyen büdös és közben játszom a gyerekekkel.  Délben pedig aranygaluskát eszünk házi vanília sodóval.

(Külön excel táblázatom van a süteményekre, amiket szoktam készíteni, és mennyiség alapján kidobja, hogy mit kell vásárolni hozzá :)))

Ti mit gyűjtögettek?? Ti készítetek karácsonyi ajándékot?  Terveztek jó előre? 

Ki nem szereti a pattogatott kukoricát? Tegye fel a kezét! Na jó Férjem nem szereti, de ő egy különleges darab, édességet sem szereti és amikor megkérdeztem, hogy milyen legyen az esküvői tortán a következőt válaszolta egy réteg sült tarja, egy réteg sült csirkecomb. áááá

Kedvenc blogomon láttam, hogy hogyan lehet zacskómentes pattogatott kukoricát készíteni a mikroban. Olvastam valahol, hogy a zacskó, amiben pattogtattunk nem egészséges, hát mondjuk nekem még soha sem jutott eszembe megenni! 😉 Azt hiszem lenyugszom, tegnap úgy látszik túl sok Monty Pythont néztem.

Elnézést:)

Lényeg!!!

Kell hozzá sima kukoricaszem (só tetszés szerint, vagy elhagyható)

1 kerámia edény

1 nagy tányér, amit az edény tetejére teszünk

1 mikro

Az edénybe beleöntöttem a kukoricát, rádobtam egy kis sót, nem tudom mennyi volt, lásd kép, ha valaki nagyon kéri megszámolom, hogy az hány szem 😉 Aztán a nagytányért rátettem az edényre és ment a mikroba. Először csak egy percre tettem be, semmi, aztán 1,20 akkor volt kb. 10 szem. És aztán 2 percre. Úgyhogy ajánlom, hogy először 2 percen indítsuk, aztán látjuk, hogy hogy fejlődik a dolog.

FIGYELEM!!!  A kerámia edény nagyon forró, használjunk konyharuhát a kiemeléshez és óvatosan vegyük le a nagytányért, kvázi fedőt, az edény tetejéről, nehogy a gőz megégessen!!!

Miért jó ez nekem? Azért mert nem agyonsózott kukoricát kapok, kisebb mennyiség is elkészíthető, olcsóbb magában a kukorica. Egészségesebb is és valamelyest környezettudatosabb, mint a zacskós társai.

És délelőtt fél 11-kor pattogatott kukoricát ropogtatok, tesztalanyként feláldoztam magam 🙂

Szép az élet sállálllááá

Kipróbáljátok?

Tessék engem megkövezni, de ez van, zsugori vagyok, ennyi 🙂 Sajnálok egy tökre több ezer forintot kiadni, kész, nem tehetek róla. Tavaly megvettem, kivájtam, szenvedtem vele, mint a kutya, kapartam, vágtam, nem lett valami szép, aztán kitettem a lakás elé, bele a mécseseket és úgy nagyon szép volt, kb. pár napig, aztán elkezdett penészedni, fújj, aztán szottyadt, aztán összeesett.

Hát én erre a pár napra nem fogok ennyit fizetni egy tökért, ami ilyen gyorsan tönkre megy. Így aztán kerestem és találtam nagyon jó ötletet, méghozzá a Kifli és levendula blogon! Olyan jó ötletek vannak, hogy egyszerűen nem térek magamhoz, mostantól kezdve nem is dobok ki semmit. 🙂 Szegény Férj!

Egyik tök jó tök ötlet, a másik után 🙂

A gyerekekkel elkészítettük őket, az egyik alapja újságpapír, még jó, hogy ezeket is gyűjtöm, jól összegombócoltuk gyerekekkel, aztán bevontuk krepp papírral Aldiban vettem. Utána készítettünk neki szárat, ezeket a drótokat a Kikben vettem 40 db volt 290 Ft, itt 1 euró. Aztán zöld kartonpapírból, filc nincs itthon, vágtunk neki levelet és végül fekete kartonból szemet szájat és orrot. Vendi vágott, Trudi ragasztott és kész is lett a két tököcske, egy kisebb és egy nagyobb.

Persze felmerül a kérdés, hogy akkor mi fog világítani, erre is Levendulalány blogjában leltem megoldást, mily egyszerű, én is gondolkoztam már rajta, hogy mivel lehetne világítást csinálni, de ő beelőzött :))  Ez is nagyon egyszerű. Kell hozzá egy befőttes üveg és egy darab narancssárga filc (szerintem kartonpapírral is működik), némi ragasztó, sehol sem találtam a tűzőgépemet. Pikk pakk meglettek, mentek ki a bejárathoz.

Még számos ötlet van a pinteresten, amit a gyerekekkel együtt meg lehet valósítani. Például egy befőttesüveg,  kis fehér selyem papírral, két fekete szemmel, egy fekete szájjal (férj új ingeiben talált zizegős papír pont jó lesz, azt is félreraktam), ebből lehet a szellemlámpás!  Aztán lehet benti díszt is csinálni, méghozzá zászlókat. (forrás) Ezeket a következő héten fogjuk elkészíteni, színes papír hiányban szenvedünk ugyanis, aldiban nem vettem meg, pedig lehetett kapni…..

Miért jók ezek? Mert a gyerekeket is be lehet vonni, feles vegyértékeiket lekötni, spóroltunk is, sőt a gyerekek készségeit is fejlesztettük, ja és újrahasznosítottunk 🙂

Hát nem szuper?! 🙂

( Megjegyzés, nem kell elolvasni!!!! Halloweent én alapból nem szeretem, de egy értelme van, méghozzá, hogy a halált közelebb hozzuk magunkhoz. Nekem október 20-a és környéke nem a legkedvencebb időszakom. Pont 10 éves akkor halt meg az édesanyám, 1 éve ebben az időben tudtuk meg, hogy a férjem rákos. Ott voltam amikor az édesanyám meghalt, fogtam a kezét, nagyon sokan voltunk mellette, olyan tízen. Akkor még nem volt gyerekem. Furcsán fog hangzani, de a gyerekek megszületéséig az volt a leggyönyörűbb élményem. Ahogy a két gyerekem születése is az volt. Szeretném ha a gyerekeim nem rettegnének a haláltól. Első utunk a kórházból mindkét gyerekkel a nagyanyjuk sírjához vezetett. Kicsi koruk óta visszük őket a temetőbe. A halál nem tabu téma nálunk, ha kérdeznek válaszolunk, hitünk szerint. És ha ezzel a hülye haloweennal játékosan becsempészhetjük a gyerekek életébe ezt, akkor azzal elősegítettük a halálnak az elfogadását. )

A lasagnehoz saját besamelmártást készítettem, igen ám, de  egy kicsit, na jó nagyon odakozmált az alja. Azt nem vakartam fel csak a tetejéről a mártást a lasagneba.

A kicsi lábosomat betettem áztatni, áztattam és áztattam, de már kellett a főzéshez. Fogtam a szívacsot vakartam kicsit, de akkor az alja karcos lesz, na ha ezt apám látná, gondoltam, megkapnám a magamét. Késre és lábosra apám mindig allergiás, és egyszer azzal jött, hogy az éles kést nem is szabad mosni, csak vizes ruhával megtörölni, na persze! Inkább élezze ki a késeimet időnként.

Érdekes, hogy egy csepp mosogatószer nem olvasztotta le az odaégett cuccost, mint a reklámokban!!! Sicc!!! 🙂

Ott tartottam, hogy azon gondolkodtam, hogy bedobom a mosogatógépbe, igen ám, de az sem fogja az összes odaégett ételmaradékot levinni. Így jött a már korábbról ismert ötlet és a megvilágosodás: SZÓDABIKARBÓNA! Hehe, a szódabikarbóna mindenre jó, férj röhögött, hogy az nálunk a Vindex (Bazi Nagy Görög Lagzi).

Fogtam a szódabikarbónát és az láboska alját teleszórtam vele, aztán jött egy kis víz rá, úgy másfél ujjnyi. Feltettem melegedni, amikor már gyöngyözött, akkor leszedtem és hagytam állni. Persze nem álltam meg és egy fakanállal piszkáltam, komolyan, csak úgy olvadtak fel a korábban súrolásra sem reagáló darabok 🙂 Aztán lebegtek a víz felszínén. Hagytam kihűlni, a szódabikarbóna visszakristályosodott és puszta ujjammal leváltak a még  letapadt maradványok!

Ennyi, kész is, csillog, villog! Nem kell vakarni, szenvedni, csak ennyi és már indulhatok is 🙂

Ti hogy takarítjátok az odaégett lábost, egy csepp mosogatószerrel? 😉

Egy dolog van, amivel nem tudok spórolni, szánom-bánom, és ezek a gyerekkönyvek. Imádom a mesekönyveket. Sajnos az én gyerekkori mesekönyveimből nem sok maradt, nem tudom, hogy hová tűntek, így aztán nagy örömömre a gyerekeimét én szerezhettem be. Nagyon sok kortárs mesekönyvünk van. Régieket pedig anyósom őrizte meg, szerencsére gyűjtögető típus.

Mesekönyvet általában vagy ajándékba kapják a gyerekeim, idén például Trudi a névnapjára mindenkitől mesekönyvet kapott. Terkát, Vilmát, Maszatot. Trudi imádja a meséket és nem csak hallgatni! Esténként ő is olvas.  Lapozgatja a könyvet és hangosan mondja az ő meséjét, amit több meséből gyúr össze, hangsúlyozik és van, hogy halandzsa nyelven adja elő. Vendit inkább az ismeretterjesztő könyvek érdeklik, és felteszi, a végett nem érő kérdéseit J Szívesen hallgat mesét, a Két kis dinó nagyon tetszett neki, de az egyik nagy kedvence a Brémai muzsikosok, volt, hogy ötször egymás után kellett elmesélni neki.

Én majdnem mindig online könyvesboltokból szerzem be a könyveket, főleg, amikor akciózzák, van, hogy 30%-kal olcsóbban jutok hozzájuk. Olyan helyekről vásárolok, ahol van személyes átvételi lehetőség, hogy a szállítás költségét se kelljen megfizetni.  🙂

Az utolsó egy évben, pénz hiányába, beiratkoztunk a könyvtárba, főleg az én olvasási mennyiségem kielégítése végett. Csak úgy faltam a könyveket,  nem kevésbé a gyerekek, amik megtetszettek, azokat meg kellő időben és megfelelő akciónál beszereztem nekik.

Múltkori Gyerekek, ne pazaroljunk! Bejegyzésem utolsó bekezdéseimben azt írtam, hogy szeretnék meséket találni a spórolásról. De nem találtam. Konkrétan erre a témára vonatkozó meséket sehol nem leltem.

Egy nagyon jó könyvet kaptam ajándékba szülinapomra, az a címe, hogy Mesepszichológia, Dr. Kádár Annamária írta. A facebookon ő is megtalálható, így aztán vettem a bátorságot és írtam neki, hogy nem tudna-e ilyen meséket ajánlani. Azt írta, hogy a magyar népmesék majdnem mindegyikében fellelhető a spórolás, a megtakarítás fontossága, de ezeket a meséket 4,5-5 éves kortól ajánlja.

Drága lányomnak, aki 3 éves még nem olvasnám ezeket a meséket. Azt is írta, hogy a gyerekeknek az a legjobb mese, ha róluk mesélünk, ha anyuka kitalál meséket és azt mondja el nekik.

Miért ne, azzal is spórolunk, ha én mesélek :)) Na jó, csak vicceltem. Elgondolkoztam, hogy tudnék-e kút főből mesélni a gyerekeimnek? Nem kellett sokáig gondolkodni, már meg is volt a válasz rá, igen. Már meg is született az első mese a malacperselyről, amit már többször felolvastam nekik. Elnyerte tetszésüket, főleg mert a két szereplőt, pont úgy hívják ahogy őket 🙂 Már megfogalmazódtak az agyamba további mesék is, amelyek a pénz, megtakarítás, pazarlás témakör köré csoportosulnak. Szerintem nem lehet elég korán kezdeni ennek a megismertetését sem.

Hogy mire tanít meg a spórolás, hát arra, hogy tudatosan éljünk, arra, hogy ne pazaroljunk, nem csak a pénzzel, hanem az erőforrásainkkal sem. És ha már szárnyalok, akkor tudok olyan képet vizionálni, hogy a spórolás arra tanít, hogy a tárgyak nem tesznek boldoggá, a pénz csak egy eszköz a kezünkbe, a mindennapi szükségleteinket kielégítésére, de csak  tiszavirág életű boldogságot nyújt. Én ezekkel a saját magam által fabrikált mesékkel ezt szeretném elérni.

Nehogy azt higgyétek, hogy én írónak képzelem magam, nem, én egy csak egy ANYA vagyok, aki ismeri a gyerekeit és a legjobbat akarja nekik 🙂  Szerencsére mindennap tudnak nekem olyat mutatni, ami történetek megírására inspirál.

Ti miből meséltek? Kölcsönzitek, vagy veszitek a mesekönyvet? Hol veszitek? És a legfontosabb szoktatok saját magatok által kitalált meséket mesélni?