AnyaSpórol

Ezekkel az egyszerű dolgokkal mindig úgy vagyok, hogy jaj de jó lenne elkészíteni, aztán mindig elfelejtkezem róla. Kedvenc újságom, egyetlen újság, amit megveszek a Good Food, hogy miért, mert minden étel után ott van, hogy mennyi fehérje van benne, tele van fincsi receptekkel, amik viszonylag egyszerűen elkészíthetőek, persze vannak, amik nem, de ez a müzlis szelet igen. 😉

Gyermekeim nem szeretik a mazsolát, vajon kitől örökölhették? Szerintem tőlem, én sem bírom, mindenből kipiszkálom, így aztán az én követőim, gyermekeim, ugyanígy tesznek.  A müzlit nagyon szeretik, de csakis olyat, amiben nincs mazsola. A müzlit mindig az Aldiban veszem, ott van csokis, és ezt még felhígítom zabpehellyel, hogy ne fogyjon el olyan gyorsan! 😉

Zabpehely magában olcsóbb, mint müzlibe keverve. Már gondolkodtam saját müzlin is, lehet, hogy egyszer ezt is megalkotom, abba tuti kevesebb csoki darab lenne, mint az Aldisban. Gyors reggelinek is jól jöhet a gyerekeknél felnőtteknél egyaránt. Itt viszont tízórait is kell csomagolni az oviba, mert azt nem adnak. Nem mellesleg tudom, hogy mi van benne, E nem sok, csak kettő szElEt 😀

Nézzük a müzlis szelet receptjét:

 12 szelethez, de nekem több lett

100 gr vaj

3 ek juharszirup vagy méz – mézet tettem bele, nagyanyám barátnőjének méhei vannak és kaptam tőle kb. 6 kg mézet

85 gr barna cukor – én nádcukrot használtam, de szerintem lehet xilitet is

140 gr apró szemű zabpehely

1/2 tk fahéj – én nem tettem bele, ég tőle a belem

50 gr kókuszreszelék,

2 ek lenmag- nem volt itthon nem tettem bele,

1 ek szezámmag

100 gr aprított mogyoró – egész volt, betettem a késes aprítóba aztán adtam neki.

 1. Melegítsük elő a sütőt (villan 160 fok, légkeveréses 140 fok, gáz 3-as fokozat) Vajazzunk ki egy 22 cm-es négyzet alakú sütőformát (nem vajaztam én semmit, fogtam kibéleltem sütőpapírral és ennyi, utána nem kellett legalább mosogatnom 🙂 ) Egy serpenyőben olvasszuk össze a vajat, juharszirupot vagy mézet és a cukrot. Adjuk hozzá a zabpelyhet, fahéjat, kókuszreszeléket, a magokat és a mogyorót. Keverjük össze és öntsük a tepsibe, majd süssük 30-35 percig.

2. Hagyjuk hűlni 5 percig, aztán vágjuk szeletekre. Légmentesen záródó dobozban 1 hétig is eltartható, persze, ha addig el nem fogy.

Én tettem be még étcsoki reszeléket is, de csak kicsit, beleolvadt a cuccba, a maradékot meg a tetejére szórtam. Azért néz úgy ki, mintha egérkaki lenne rajta.  (adagonként: 245kcal, 4 gr fehérje, 20 gr szénhidrát, 17 gr zsír, 7 gr telített zsírsav, 3 gr rost, 11 gr cukor, 0,16 gr só)

Nagyon fincsi, nem azért mert én csináltam. Szerintem olcsóbb, ha ezt megvettem volna műanyagba csomagolva a boltban.

Közben meg kekszet sütöttem, macis alakút, de nem sikerült, minden maci füle leesett, de az íze isteni volt és meg is ettük macidekor nélkül.

Ti szeretitek a müzlis szeletet? Én nem, de ez irtó finom 🙂

2:0 kisfiam javára, eddig. Minden évben elkészítettem, vagy szereztem jelmezt (lovag, teknősbéka, sárkány), mondjuk unokatesótól, akinek a tesóm készítette a jelmezét, de semmi. Otthon felveszi, majd az óvodában miután beöltöztetem közli, hogy ő így be nem megy. Éljen, persze meleg van az oviban 43 fok, én nagykabátban, közben ugye folyik mindenemen a víz, sebaj, édesanya bármit megtesz 🙂 Jó, nem kell felvenni, nehogy sérüljön a lelki világod, persze az enyémmel senki sem foglalkozik, pedig mennyit dolgoztam vele, brühhhüüü. Hagyjuk az önsajnálatot 🙂

Idén is feltettem a kérdést, hogy drága édes kicsi fiam mi szeretnél lenni farsangkor? Ritter -lovag. Éljen, már volt egy ilyen jelmeze tesóméktól, de azt akkor nem vette fel. És hogy nézzen ki édesem? Hát legyen páncélom! Naná, persze apád kovácsol egyet, mi sem egyszerűbb?! 🙂

Ekkor jött a megvilágosodás, mert néha az is jön, az ezüst színű napellenző, ezaz abból lesz a páncél, sisak és csizma is. Kard és pajzs van. Most már csak max egy köpenyt kell varrni, semmi gond, pillanatok alatt megvan.

Igen ám, de most jön a csavar! Anya legyen hozzá ló is! áááááááááááááááááááá Hát hogyne édesem! Még szerencse, hogy rendszeres olvasója vagyok Era oldalának és ott múltkor a fiaival együtt lovat készítettek seprűnyélből és használt anyagokból 🙂

Bréking: jelenlegi állapotok szerint mégis csak sárkány szeretne lenne, ez volt a tavalyi jelmeze.  Azt hittem, hogy nem lesz jó rá, de tegnap meghozta apja Magyarországról és jó rá! Semmit sem kell rajta átalakítani. Amíg tegnap vártunk apura, csináltam neki sárkánykarmokat és lábat is.

Kedvenc színe a zöld, ezért van több zöld zoknija is, az egyik már nagyon kicsi rá, ebből lett a kesztyű, innen vettem az ötletet, aztán filcből varrtam rá karmokat. A másik zokni még jó rá, erre is varrtam karmokat, de ha vége a farsangnak lefejtem róla és ismét hordható.

Szeretném leszögezni, hogy nem én vagyok a legkézügyesebb, és a varrást senki se nézze meg közelről, mert dob egy hátast! 🙂

A sárkány jelmezt egyszerű színes karton anyagból varrtam, vettem vatelint, azzal tömtem ki a farkat és a hátán lévő kis sárga cikk-cakkokat. Annyira nem akartam túlvariálni, szerintem ebből is mindenki rájön, hogy ő egy sárkány 🙂

Ha pedig mégis lovag akar lenni, akkor gyorsan szétvágjuk a napellenzőt és egy éjszaka alatt kész is van. És ha nem veszi fel, akkor Vendi lesz, magában, nekünk meg nem lesz napellenzőnk 🙂

Trudi lányommal egyszerű dolgom van, természetesen királylány akar lenni és Mikulásra kapott H&M aranyruháját fogja felvenni, van hozzá diadém és kap hozzá még egy aranyflitteres cipőcskét, ami most le van értékelve.  Már többször akart ebben a ruhában oviba menni, de eddig sikerült lebeszélni róla, mindig megígértem, hogy farsangkor ebbe mehet 🙂

Ti varrjátok a jelmezeket? A Ti gyerekeitek felveszik??? 

UI: tavaly annyit szenvedtem azzal, hogy hová tegyem a rohadt gombostűket. Erős felindulásból varrtam egy tűpárnát, amit rákötöttem a jó kis keletnémet varrógépemre. Egyszerű téglalap anyag két oldalt két két selyemszalag és ki van tömve egy kis vatelinnal.

Barkácsolunk, hogy ne gondolkozzunk hülyeségeken. 🙂 Vagyis Férj barkácsol és én leadom a megrendelést, együtt megtervezzük. Van mit barkácsolni, szekrény és polc hiányában szenvedünk, így 2 évre elég barkácsolási feladattal rendelkezünk. Még jó, hogy Férj imádja a szerszámokat,így minden szülinapra, és jeles alkalomra valami szerszámot kapott tőlem és anyukájától. Mondjuk egy körfűrész nagyon hiányzik, de mindjárt itt a szülinapja, pszt!!!

Barkácsolást Vendivel, fiúnkkal is tudja csinálni és én is segítek neki, ha kell! Nem mindig! Szegényt nem akarom az őrületbe kergetni, mert ugye nagyon okos vagyok és mindig mindent jobban tudok nála. 🙂 Nála viszont veszélyes szerszámok vannak. 😉 Így aztán amikor a barkácsszobában vagyok megpróbálom: “Ez így nem jó, nem így csinálja apám!” “Ha ezt apám látná, mit szólna!”” Ugye, hogy megmondtam, hogy nem így kell csinálni?! ” mondatokat kerülni!

Első remekműve (én részem benne kb. 5%) egy L polc, olyan ami az oviban van. A fogasok főlé került ezen lehet tárolni gatyát, kesztyűt, sálat pulóvert, stb. Így reggelente időben megtaláljuk őket. És nem azon veszünk össze a gyerekkel és egymással, hogy hol az a rohadt fél pár kesztyű. Gardrób szekrényünk még nincs, csak a falmélyedése, és oda betolva 4 doboz, amiket még nem pakoltam ki, arra dobom rá a téli ruhákat (sínadrág, thermo puli, stb.). 🙂

Miután Férj a barkácsolás mellett döntött, én magamban írtam egy listát, hogy akkor mit is kell megcsinálni! Bőven van mit!!! Nincs is annál jobb, amikor két közgazdász nekiáll barkácsolni 🙂

Már beszereztük a faanyagot a gyerekszobába is, mert ott csak egy szekrény van, a többi játék mind a földön, dobozokban. Következő projekt, valószínűleg  az lesz, hogy ezt már  le is fogom festeni valamilyen színűre az elkészült alkotást. Ha Férjem engedi, hogy a műalkotásával ezt tegyem :)) Apám már előre röhögött, hogy biztos jövök a jó kis zöld festékemmel. Nem bírja a mai modern Printerest diktálta DIY dolgokat megemészteni:))

Mondtam Férjnek, hogy csináljuk raklapból is valamit, akár tárolót, de ez elől még elzárkózik. Pedig, ha látná milyen szuper dolgokat lehetne belőle kreálni. Van is itthon két raklapunk. Például bábszínházat a gyerekeknek, én meg varrok hozzá figurákat, mondjuk húsvétra hozná a nyuszi. Van egy terasz terünk is, amin most mulcs van és nem lehet használni, azt is meg kéne csinálni. És még sorolhatnám. Ha jól megy minden, akkor megosztanám veletek is, hogy két igen kézügyes hobbi barkácsoló mire képes 🙂

Alapanyag vadászatba is belefogtam, elég drága a fa! Tegnap hazajövet az oviból ház elé kitett bútorokra lettem figyelmes. Ki is néztem egy fenyő polc szerűséget, távolról annak tűnt. Gondoltam, hogy megnézem, de milyen ciki már itt magyar rendszámmal turkálni a kitett cuccok között?! Aztán délután, amikor újra mentem az oviba, vettem a bátorságot, köszi Puli, köszi Cicka Farok és megálltam. A polc egy cd állvány volt, de amint közelebb mentem megleltem egy komódot és egy virágállványt. A komód szuper állapotban van. Tiszta fa. Szerencsémre tegnapelőtt egy apuka megkérdezte tőlem, hogy milyen nyelven beszélek és elbeszélgettünk, hát nem ott lakik a húga, akihez éppen látogatóba jött?  Így megkértem, hogy segítsen már  nekem az autóba betenni a komódot és az üléseket is lehajtani.

Aztán itthon már a fiammal szedtük ki őket. Csiszolás, festés, más fogantyú és most már tudom is hová fogom állítani és mi lesz benne. Végre nem lesz kupi az ebédlőbe és a gyerekek ceruzái, festékei is jó helyre kerülnek. Na meg a barkács cuccaim 🙂

Remélem nem gond, ha Férjem munkáival dicsekszem?! 🙂 Vagyis ezeket mindig ketten találjuk ki, ahogy majdnem mindent együtt csinálunk és mindenben számíthatunk a másikra, húúú ez nyálas lett, de tényleg így van.

Barkácsolás, mint nyugtató?? Kinek vált be? 🙂

Eltűntem, mint szürke szamár a ködben, de burn-outom van :)) Kiégtem, téli álmomat alszom, stb.

Karácsonyt végigcsináltam és a végén azt kívántam, hogy bárcsak már elmenne az összes vendég és soha többet ne jöjjenek vissza. Mert ahogy hazaértünk Magyarországra jöhetett a rohangálás, árubeszerzés, vagyis alapanyag beszerzés, nagyon jól megszerveztem mindent, szerencsére, tiszta nagyapám vagyok, listákkal és pipákkal, ha nincs pipa remegőgörcsöt kapok, mint nagyapám és fújtatok, mint egy ló. Az ajándékokat szerencsére vittük, tele volt az autó, még a gyerekeket is körbeépítettük 🙂

Bevásároltam, az árakon dobtam egy hátast, hozzáteszem 23-án lett biztos, hogy hányan és hol karácsonyozunk. Megfogadtam, hogy nem fogok kiborulni, na azért sikerült, de mire karácsony eljött, addigra maga lettem a válium.

24-én megérkezett anyósom vonattal, de én szerencsére már mindent megfőztem 23-án, így végig csak melegítenem kellett és krumplit főznöm, minden finom volt és egyszerű. Aztán még aznap este 8 óra előtt 5 perccel megérkezett apám a nagyanyámmal és annak kiskutyájával, elfelejthettem, hogy gyerekeket valaha leteszem aludni. 9-kor közöltem velük, hogy ideje lenne hazamenni, de akkor kiderült, hogy apám a kocsiban hagyta a kulcsát, így férj hazavitte mamát, apámat és a  kutyát, aztán visszajött apámmal és a pótkulccsal.

Másnap jöttek vacsorázni apám és nagyanyám, na meg a kutya, akit nem hívtam meg, de jött. Szeretem az állatokat, de nem a lakásomba, na.  Főleg, amikor a nagyanyám közölte, hogy a kutya csak iciri piciri darabokat tud megenni, mert különben mindent kihány. Ennek örömére úgy zabálta a leesett húst, hogy semmi baja nem lett!!!! Aztán érkezett sógorom, hogy ő is nálunk aludjon, megkapta a gyerekszobát, maradt 29-ig. Meséljem még??? 🙂

Ezek után azt hittem, ha végre megérkezünk Németországba és már egy vendég sem jön, de tévedtem, első hétvége is vendégjárással telt, csak akkor már kivoltam, mint a kutya. Így aztán miután végre mindenki elment néztem ki bután a fejemből és örültem, hogy nem kell senkit sem szórakoztatnom, főznöm, mosogatnom, stb. utána.  Nem beszélve arról, hogy egy szál bugyiba járhatok és kelhetek, ha kell, vagy simán kimegyek meztelenül a fürdőszobából, és ha már naturalistába nyomom végre pukizhatok is akkor, amikor szeretnék 😀

Eljött az Újév, olyan, mintha már ezer éve lett volna, pedig még csak 21 nap telt. Utálom a fogadalmakat, ki nem állhatom őket, nálam a fogadalmak azért születnek, hogy minél előbb megszegjem őket és ezt még élvezem is 😀

Gondoltam, hogy úgy spórolok a családi kasszának, hogy 5 év után felemelem terjedelmes popómat és keresek magamnak munkát, akármit, részidőset, itt úgyis divat anyukák körében. Persze mivel válogatós vagyok, ezért arra gondoltam, hogy valami olyat, amihez nyelvtudás is kell. Konyhanyelven simán megértetem magam és jó sok mindent megértek, ez első körben jó, de nem elég. Sajnos a gimnázium óta  (20 éve sicc!), nagyon sokat elfelejtettem, amit németből tanultam. Amíg a gyerekem egy pillanat alatt kiejti a száján, hogy : “Ich werde abgeholt werden”. Addig én itthon szívok a Futur I. Passiv-val 🙂

Mivel minden időmet ennek akarom szentelni, így az utóbbi hetekben kicsit hanyagoltam a blogot, meg amiről írni szerettem volna, nem találtam annyira fontosnak. Meg volt olyan ötlet, amit már előttem is leírtak. Majd most túlmotiválom magam és az önértékelésem is szárnyakra kell!

Most összeszedtem minden gondolatomat( még vannak?). Remélem most már sűrűbben találkozunk. 🙂

Mindenkinek kívánok  utólag is Egészségben és Szeretetben Gazdag Boldog Új Évet :))