Első cél: hogy hónap utolsó heteiben ne kelljen a hitelkártyához nyúlni, mert sajnos ez egy ördögi kör.
Második célom: ha már nem kellett, akkor éljen, akkor próbáljunk meg félretenni, legalább pár ezer, ha lehetne 10 ezer forintot. Tudom nem nagy összeg, de engem már az is megnyugtatna, ha valamilyen tartalékot képeznénk, sajnos a lakásvásárlással majdnem minden tartalékunkat feléltük. Ha pedig ezt elértük, akkor sínen vagyunk.
Aztán erre nevelni a gyerekeimet is, hogy tudatosan bánjanak a pénzzel, mert remélem, hogy a jó példa ragadós lehet!
Gyakran érzem magam így, mint az Mamma mia film főszereplője:
A másik, amikor azt mondtam az ikea büféje előtt, hogy nincs nálam pénz fagyira, tényleg még 100 ft kp sem volt a bukszámban, mert én mindenhol kártyával fizetek, még 300 Ft is. Erre közölte, hogy akkor fizess a kártyáddal! A büfésnő meg rávágta, hogy igen lehet fizetni kártyával is. Mutattam neki, hogy ilyet máskor ne mondjon, nevelési jelleggel ha egyszer azt mondtam, hogy nem, akkor nem, de nem volt mit tenni megvettem nekik a fagyit.
Különben egy négyéves nagyon rafkós, amikor mondom, hogy erre nincs pénzem, közli, hogy apának biztos van rá, vagy ha ott van apa velünk, akkor odamegy hozzá, hogy apa neked van erre pénzed?!
És nektek van ilyen édes történetetek? Ti mire spóroltok? Milyen célt szeretnétek elérni?