AnyaSpórol

Karácsonyi lapokat postán már nem szokás küldeni, számtalanszor meghallgatom a rádióban, elolvasom az interneten a pro és kontra véleményeket. Eddig én sem törtem magam, hogy képeslapokat küldjek karácsonyra, húsvétra, akármire, mert minek, ott a telefon, internet, email, stb.  meg úgyis találkozunk. Most viszont más a helyzet, és mi a helyzethez alkalmazkodunk, bár nyugaton a helyzet változatlan 😉

Az ötlet a gyerekeimtől jött, ők lassan okosabbak, mint én, mert én néha a fejemet sem tudom, hogy hol van, Férj szerint, meg nincs is abban semmi. Lányom a mamának akart írni, fiam a papának rajzolt rénszarvast, meg rókát és karácsonyfát.

Amikor ma este az ovis karácsonyi ünnepség után leültünk, hogy befejezzük őket, akkor megindult a lavina, hogy kinek küldjünk még lapot.

Még jó, hogy tegnapelőtt gyártottunk ipari mennyiségű angyalkát, amit innen töltöttem le és színes papírokra nyomtattunk ki. Csillogós  (glitzi) tollal pedig megrajzoltuk a szárnyait, a gyerekek vágták körbe, megjegyzem remek finom motorikai feladat 😉 Nyomtatunk még párat, hogy a fára is kerüljenek.  A képeslapba tette angyalok kiszedhetőek onnan, mert ragaccsal lettek rögzítve, így akár a fára is felakaszthatóak.

A lapokat kemény színes papírokból vágtam ki, a belsejébe lányom egy szív minta alapján rajzolt szívecskét és abba írta a neveket (4 éves) előtte én leírtam a neveket, nyugi nem tudja még magától leírni azokat, csak a nevét. 😉 Használtunk Aldis matricát és lidlis mintás celluxot a díszítéshez.

Alapanyag beszerzés: Itt szeretnék rátérni, mivel valaki kérdezte, hogy a drága kézműves boltok helyett hol vásárolom be a kreatív dolgokat. Jelentem, hogy az aldiban, a lidlben és a kikben. A kikben remek dolgokat lehet kifogni 290 Ft-ért, és van amikor le vannak árazva, akkor még olcsóbbak. Érdemes körbenézni. Az aldiban és lidlben kicsit drágábbak a dolgok, de 8 mintás cellux került kb. 900 Ft-ba, azt egyenként soha nem kaptam volna meg ennyiért. Az aldiban veszem a mintás papírokat is, egyenként baromi drágák, meg az egyszínű színes papírokat is. Matricát is itt találtam. Meg a szalagokat. Szépen gyűjtögetem a cuccokat és amikor eljön a kreatívkodás ideje, akkor ezeket veszem elő.

Persze vannak speciális dolgok, múltkor akrill festéket a Müllerben vettem, mert a saját márkás terméke sokkal olcsóbb volt, mint a kreatív boltban kapható. Igaz, hogy csak alap színek vannak, de azokból mindent ki lehet keverni.

Érdemes nyitott szemmel járni és körbenézni.

Már elég jól állok az ajándékokkal, csak az a kérdés, hogy hogy fogunk az autóba beférni, mert egy csomó játékot innen szállítunk haza, mert olcsóbb volt neten megrendelve, mint otthon, aztán pedig hozhatjuk is ezzel a lendülettel vissza is őket…. Férj szerintem ki fogja tépni a haját, még szerencse, hogy nagyon sok van neki! 🙂

Ti küldtök képeslapokat? Hol szerzitek be az alapanyagokat? 

Pénteken vendégségben voltunk és a végén a homokozóban kötöttek ki a gyerekek. Onnantól kezdve nem volt menekvés. Fiam egyfolytában azzal rágta a fülünket, hogy neki homokozó kell, azonnal. Menjünk és vegyünk. Hát hogyispersze, pont ebben a hónapban!?! Nem, nem veszünk és kész.

És ekkor jött a megvilágosodás, mert nem hiába nézem olyan sokat a pinterestet (Férj szerint pi..arest :S :D). Mondom Vendinek, hogy végül is mi is tudnánk csinálni homokozót, mert ott van 3 raklap és abból is lehetne csinálni. Fiam onnantól kezdve be volt oltva, Férj szemeivel gyilkolt meg ott helyben, hogy neki szombaton munkát csinálok és különben is ő most ebéd után lefekszik aludni, mert ez neki jár.

Jószívű voltam, engedtem neki, mégis, pihenje ki magát a nagy munka előtt. Utána nem volt megállás, fiam kb. levakarhatatlan kullancsként tapadt rá és csak mondta, hogy apa megígérted, apa csináljuk meg, én segítek. 🙂 Én mostam kezeimet 😀

Lényeg együtt megcsinálták. kb. 3 óra alatt. Én egyszer mentem le hozzájuk, hogy tanácsokat osszak, de belenéztem Férjem szemébe és tudtam, hogy ha most nem megyek vissza a házba, akkor abbahagyja a munkát és átadja a szerszámokat 🙂 Úgyhogy felmentem és szépen elaludtam a kislányommal és mire felkeltünk kész volt a homokozó.

Semmi csilli villi, meg hiper szuper, egy keret és rajta egy deszka, mint a pad.  Tető még kell neki, de ezt akkor, ha már lesz benne homok, mert még meg kell álmodni, hogy hogy nézzen ki 😀 Méretei 115x115x20 🙂

Rajtam volt a sor, ki kellett derítenem, hogy hol lehet homokot venni, nem messze, szerencsére, olcsó is, de vödröt nekem kell vinni, valamint nekem kell belapátolni a homokot a vödörbe, olyan, mint az IKEA 🙂 Úgy gondolom, hogy ez férfi munka, majd Férj lemegy és belapátolja:)

Aztán vettem geotextiliát alá, két helyen is voltam és próbáltam elmagyarázni németül, hogy ez mi, végül sikerült:)  ( Landschaftvlies – ha valaki akar ilyet venni Németországban )

Hétvégén remélem befejezzük és végre van a kertben “valami” amivel szegény gyerekek játszhatnak.:) Most hintát szeretnének 😀 Szegény Férj. Pedig már néztem hozzá fát és már tudom is, hogy hol lehet kapni…… Már csak a gyereket kell beoltani, hogy mi is meg tudjuk csinálni az állványt 😉

Itt szeretném megköszönni Férjnek, hogy a munkáját megoszthatom és hogy ilyen ügyi volt 🙂  Büszke vagyok Rád szívem <3

Nem voltam elég bátor, nem volt elég információm és lusta voltam változtatni, tartozom a lelkiismeretemnek, hogy erről is írjak. Ha még egy gyermekem születne, akkor tuti, hogy ezt a megoldást választanám, méghozzá a mosható pelenkát.  Hogy miért? Lássuk az érveket:

• olcsóbb,
• környezetkímélőbb,
• a baba bőrének is jó,
• és hamarabb szoknak le a pelusról 🙂

Igaz kicsivel munkásabb, de a mosógépek és szárítógépek világában ez nem jelenthet olyan gondot, mint anyáink idejében, ahol kézzel mostak, lábosban főzték ki.  Nekem konkrétan mintha a fogamat húzták volna, ahogy egyre drágább és drágább lett a pelus! A fiamnál még nem volt akkora gond, mert ő még nem volt két éves sem és leszokott nyáron a pelusról. Na de a lányom, majdnem 3 éves volt, amikor végre le tudta tenni egyik napról a másikra a pelust. Nem beszélve, hogy az utolsó időben mindig nadrág pelenkát vettünk, mert ha szól, hogy pisilni kell, gyorsabban le tudjuk róla húzni. Hiába vettünk mindig saját márkás nadrágpelenkát, iszonyatosan drága volt a darab ára.

Saját tapasztalat hiányában Anditól kértem segítségét a Mosható Pelenka Gurutól, hogy bemásolhassam ide az ő számításait. Szerintem nagyon meggyőzőek. Aki gondolkodik ezen a megoldáson, az a blogjában hasznos tanácsokat, javaslatokat találhat.

Még egy megjegyzés, amikor az első gyermekemet szültem, akkor nem jelentett volna gondot a mosható pelenka beszerzésének egyszeri költsége, az embernek rendes fizetése volt. Aztán miután már csak a Gyed jött, hát egyre nehezebb lett, két gyerekkel meg aztán végképp egyre több a havi kiadás….

Jöjjenek a számok és a történet:

“Ha megengeditek, elmesélek egy történetet. Tegyük fel, hogy két család egy időben várja a kis trónörökös érkezését. Az egyik család, az egyszerűség kedvéért A-ék, anyagi okokból, környezettudatos szemlélettel a mosható pelenka mellett döntenek, míg a másik család, legyenek B-ék, a hagyományos pelenka mellett teszik le a voksukat.

Engem meggyőzött és ha a spórolás jár az eszembe, és a környezettudatosság, akkor  nekem az az áldozat, hogy mosni kell a pelenkát nem is tűnik olyan nagynak….

Ti milyen pelenkát használtok? Mi a tapasztalatotok a mosható pelenkával???  És ki használja a mosáshoz a folyékony mosószer receptet, amit az oldalamon talált??? 

Betáraztam csirkemellből, fogyókúrázzunk címszóval, esti vacsi húsi és egy kis saláta, vagy párolt zöldség. Rántva imádják a gyerekek, vagy krumplival, rizzsel, vagy akár valamilyen zöccséggel (tudom ám, hogy hogy kell leírni: zöldség). Mondjuk az én gyerekeim nem esznek főzeléket, de ahhoz is kitűnő, inkább töltve, vagy rakottan eszik meg őket.

Nagyanyám sajnos már nem  él, de szerintem ő is ugyanígy gazdálkodott a hús felvágásával, mint én, amikor összesen tízen ettünk nála minden nap 🙂  A csirkemell viszonylag vastag, nagyobb volt. Rántva kiadósabb, mint sütve.

Ha pedig még az olajon is akarunk spórolni, akkor legjobb, ha a sütőben sütjük. 🙂 Ha viszonylag vékonyabbak a szeletek, akkor nagyon gyorsan átsülnek az olajban, ha még a panírt akarjuk turbózni a kukorica pehely alján maradt cuccot keverjük bele a morzsába.

Friss  morzsám mindig van, mert a megszáradt zsemléket, kenyereket félre teszem és azokat a felhasználás előtt darálom le. Állni nem jó hagyni, mert megavasodik 🙁

Lássuk a folyamatot képről képre, lépésről lépésre:

1 lépés: 

2. lépés:

3 lépés: 

4 lépés: 

5 lépés: 

6 lépés: 

7 lépés: 

8 lépés: 

9 lépés: 

10 lépés: 

Végeredmény: 

Ugye milyen szép vízió?? Magam bréjnszormingoltam magamnak. Projekt plent nem írtam, csak fejben, a végcél megvan, az eredményt folyamatosan mérem és visszacsatolási megbeszéléseket tartok magammal, valamint projekt tárgyalásokat, szintén magammal, amikor a fejemet verem a falba, hogy milyen hülye voltam, na az egy projekttárgyalás. 🙂

Bocsi, nem tudtam kihagyni, megboldogult multis koromból származó szösszenetet 🙂

Hol is kezdjem, baromi hosszú, lehet, hogy könyvet kéne róla írni??? De nem vagyok keleb, így nem tudom eladni 🙂 Férj meg nem szeretné, ha a hálószoba titkokat kiteregetném 😀

Ott kezdem, hogy mindig erős csontozatú voltam, vagyok és leszek, ezen kb. senki nem tud változtatni, viszont hibáztathatom a szüleimet. :)) 180 centi vagyok, kicsi darab és soha nem voltam vékony, na jó, voltam, magamhoz képest 🙂 mindenki megmondhassa. 🙂

Extrém dagadt akkor lettem, amikor a félelmemet, a fájdalmaimat és a stressz helyzeteket esténként 1 tábla aldis mogyorós csokival csökkentettem, valamint az 5-kor és 8-kor történő vacsorával. 🙂 Aki olvasta tudja, hogy az elmúlt évben miken mentünk keresztül, így hát valamilyen szerhez kellett nyúlnom, hogy kárpótoljon magam. Nem az alkohol, a cigi, a drog, a nyugtató, hanem a zabálás, meg a mogyorós csoki, nyami volt a pótszer.

Változás: már éreztem a térdemben, a derekamban, a tüdőmben és a vesefunkciós leleteim alapján, hogy itt valamit tenni kell. Mindig fogyókúráztam, vagyis nem, mert elhatároztam, hogy hétfőn kezdek és aznap tuti úgy bezabáltam, hogy csak fetrengtem a kanapén, mint a partra vetett bálna és vártam a következő hétfőt.

Aztán megvilágosodtam, agyamba kell helyre tenni a dolgokat, ha agyamba nem teszem, akkor tuti, hogy füvet is legelhetek, attól sem lesz jobb. Persze könnyű azt mondani, hogy változz meg,  hát hogyispersze! Nem, mert nem érek rá, meg ilyenek, meg olyan jó sajnálni magam. A szarban, sárban, mocsárban dögönyözödni és sajnálni magam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Ilyen napokat megengedek ám magamnak, mert megérdemlem 😀

Amikor már 105 kg mutatott a mérleg hát akkor már K.O voltam, bár én antianorexiás tüneteket produkáltam mindig, mert a testképem az volt, hogy 80 kilós vagyok, az a 180 centihez nem olyan rossz 😉 Tehát neki mentem tárgyaknak, mert nem gondoltam, hogy ilyen széles vagyok, hiszen én máshogy látom magam 🙂

Zabantottam tovább, de járt az agyam, az mindig jár, megállíthatatlanul, szegény Férj mondta is, hogy soha nem akar olvasni a gondolataimban.

Így találtam rá a fenti mondatra magamban és ezt mondogattam (trendibb szóval élve: mantráztam), míg el nem hittem. Nagyban besegített, hogy az autoimmun betegségem újabb hozadéka, hogy a vesefunkcióim nem éppen a legtökéletesebbek és 50 gr fehérje rohadt kevés egy nap.

Mikor lettem tudatos? Nem tudom, folyamatosan! Első pár hét volt szar, mert akkor a sok zabálástól kitágult gyomromat kellett kicsit szűkíteni. Akkor igenis éhes voltam, aztán már nem. Beálltam a reggel egy zsemle, este egy zsemle és az ebéd köré. Ebéd után 1-2 szelet csokira. Vízivászat rulez.

Nem vagyok fitness guru, se diabetológus, nem értek hozzá, én csak magamat ismerem, meg a testem, és ez nekem pont elég.

A gyerekek ovija a dombtetőn van kb. 600 méterre, mivel nem volt kocsim, Férj elment vele dolgozni, így kénytelen voltam naponta 2 x megmászni a dombot oda vissza. Első hetekben jelentkeztem volna tüdőátültetésre, mert annyira szar volt. 🙂 Gondoltam milyen jó lenne, ha fent a “hegycsúcson” várna egy serpa oxigénpalackkal. Jelentem mindig büszkén vallottam Churchill szavait, csak semmi mozgás, mondjuk a szivart utálom és a whiskeyt is. 🙂

Egy idő után jólesett, szabadnak éreztem magam, volt, hogy ugrabugrálva mentem fel a dombra, hülye vagyok, mi? 🙂 Aztán elkezdtem biciklizni, itt a dombok között remek elfoglaltság, első alkalommal 5x szálltam le a bicajról, hogy feltekerjek a dombra 🙂 Most már nem kell leszállni.

Nem vagyok fanatikus, nem csinálom minden nap, sőt van amikor hónapokig nem tudok biciklizni, mert nagyon rossz az idő, de akkor ott a séta, a benti torna.

Szuper benti tornát találtam, köszönöm Móni, meg a motivációt is, amit adtál, és példát mutattál, hogy el lehet érni a kitűzött célokat, példakép vagy, szeret 🙂 <3 Szóval ez nem más, mint Jillian Michaels. 27 perc, de mindent átmozgat. 30 napig kell csinálni, aztán lehet újra kezdeni 🙂 Youtubeon meg lehet találni a videoját. Én hülye először azt hittem, hogy a 30 days shred tornából minden nap kapok újat, de aztán Móni felvilágosított, hogy nem a Level1-et kell 10 napig csinálni, a Level 2-öt is, meg a Level 3-at is.

Most újrakezdtem, mert cipő nélkül csináltam és szétment a térdem. Érdemes a körméreteiteket lemérni (fenék, has, hájas kar, comb, vádli, mell, vagyis hájas hát 🙂 és  30 nap után utána mérni, nekem egy hét alatt a nem létező derekamból 5 centi  ment le 🙂  Ingyé van, csak akaraterő kell hozzá!!!!

Miért akarok fogyni? Nos én már lassan elfogadtam olyannak magam, amilyen vagyok. Alma alakú, derekam, mint olyan sohasem volt, viszont lapos a seggem, vicces, hogy még a hasam 48 méretnek felel meg, vagy inkább 50-esnek, addig a fenekem 42-esnek 🙂 Mellem nagy, hátam vastag, és karommal integetni lehet távolba. Lábam oké, csak a belső combomon fityeg a bőr, de ezt is anyukámtól örököltem 🙂

Azért akarok fogyni, hogy ne fájjon a térdem, hogy ne úgy kelljek minden nap, hogy utálok mindent, hogy ne kelljen félnem a betegségektől, van elég félelmem így is, hogy ne akarjak megdögleni, ha fel kell kaptatni egy hegyre 🙂

Miért írtam ezt le? Azért mert ez motivál, tehát most kihasználok mindenkit, mert úgy vagyok vele, ha ide leírtam valamit, akkor megpróbáltam mindig tartani magam hozzá, hogy ne kelljen szembeköpni magam, ha a tükörbe nézek. 🙂 Tehát a cél a 80 kg, most 94 vagyok. A határidő: 40 éves kor –  van két évem 🙂

Miben nem hiszek? A csodamódszerekben, mert azok egy ideig jók, aztán jönnek vissza a kilók. Ezzel a lassú fogyásban meg az a jó, hogy vannak hetek, amikor zabálok, lásd múlt hét, és mégsem hízok vissza mindent, hanem csak 1 kilót, persze mértékkel kell ezt is csinálni. Valamint csodamódszerek rohadt drágák és nem azt hitetik el veled, hogy meg tudod csinálni, képes vagy változtatni, hanem azt, hogy ugyanúgy zabálhatsz, mint előtte, és fogysz, hát hogyispersze 🙂 Nyugi én is akartam ilyeneket venni, de szerencsére sohasem volt rá pénzem és Férj helyre tett 🙂

Mi az egy üdvözítő megoldás a fogyásra??? A válaszom: BENNED VAN A MEGOLDÁS KULCSA, mindenre, nem másban. Ha magadban megtalálod, akkor a kitűzött célt véghez tudod vinni, akkor büszkeséggel tölt el, hogy megcsináltad, mert képes vagy rá. Kifogásokat lehet keresni, én nagyon jó vagyok bennük, mindenre van kifogásom, becsaphatom magamat, de minek????

Életem nagy részében őszinte voltam mindenkihez, sőt magamhoz is, nem most kezdek el hazudni, persze csodálatos lenne, ha felkelnék és újra 18 éves testem lenne 🙂 Melleim állnának, a bőröm nem lenne olyan, amilyen most, de nem lesz olyan. Anyám mondta mindig, hogy büszke vagyok a ráncaimra, mert megszenvedtem értük. Valahogy így. Aztán még lehet, hogy változik a felfogásom, de gyökeresen nem 🙂

Köszi az 5 percért, hogy meghallgattatok :))

Ui: nézzük spórolás szempontjából a dolgot:;)

• nem eszek annyit mint régen,
• nem veszek csodaszereket, mert drágák, magamban hiszek,
• tornázom, gyalogolok, biciklizek – nem kerül pénzbe- de vettem egy jó edzőcipőt, de remélem nem növöm ki 🙂
• egészségesebb leszek, tehát megelőzőm a betegségeket, kevesebb gyógyszer kell
• bírom a strapát, terhelhető leszek, mint az igásló 🙂

Ui2: Férj azt mondta, hogy jó 🙂

Imádom a fedeles szendvicset – vagy minek hívják, én így 🙂 Ha nem kéne főznöm gyerekeknek,  én simán beérném ezzel ebédre, májkrémes sajtos, vagy kolbászos sajtos, nyami. Viszont mindig úgy néz ki használat után, hogy boááá. Amikor elteszem soha nem takarítom ki és amikor előveszem és gyorsan kéne vele sütni, akkor meg szidom magam, hogy milyen hülye voltam. Nos ennek ezennel vége!!! Megvan a megoldás, megtaláltam a pinteresten.

LÉNYEG: Kész vagyunk a sütéssel, és amíg várjuk, hogy kihűljön a szendó, hogy ne égessük el vele a szájpadlásunkat, velem gyakran megesik, mert nagyon mohó vagyok. Addig benedvesítünk két papír konyhai törlőt – érdemesebb jó minőségűt venni, mert azok nem mállnak szét a víztől, én dm-eset használok. A szendvicssütőt KIHÚZZUK A KONNEKTORBÓL!!! és a két nedves papírtörlőt belehelyezzük és a tetejét rácsukjuk. Aztán hagyjuk az egészet így kihűlni.

Fontos, hogy HÚZZUK KI A GÉPET A KONNEKTORBÓL!!!  Ezt ne felejtsük el, mert különben felgyújthatjuk a lakást és leégethetjük a gépet!!!

Aztán amikor befejeztük a kajálást, akkor oda kell menni a géphez fel kell nyitni és láss csodát, minden rászárad, ráégett cucc lejött. Nekem az alját még kicsit át kellett törölnöm száraz papírtörölközővel, de ennyi.

Mehet a szekrénybe és nincs többé káromkodás és önszidás, ha máskor elővesszük és gyorsan akarunk szendvicset készíteni.

Nyereség:  

• maradék hőt felhasználtuk,
• vegyszert nem használtunk,
• drága nem volt,
• idegeinket megvédtük,
• nem kapargattuk és sértettük fel a teflon bevonatot 🙂

Ki próbálj ki? 

Tegnap leltem rá a MintaMókus honlapján erre a mandarin dobozból készített írószer tárolóra. Rögtön megvilágosodtam. Nálunk az összes ceruza, filctoll, olló, hegyező, ecset, mind össze-vissza van dobálva egy műanyag dobozba – lásd képen alul.  Átláthatatlan, amikor meg használni akarjuk a ceruzákat ki kell önteni, hogy a gyerekek meg tudják találni a színeket.

Mivel gyerekeim már egy hete itthon vannak szünet gyanánt és a tegnapi hőmérséklet is alulról surolta a 10 fokot, mint egész héten és esett az eső, így hát mindent be kellett vetnem, hogy lefoglaljam őket. Ha meg csöndben voltak tuti valami rosszat csinálnak, például összefestették a lányom kiságyát filctollal. 🙂

Az Aldiban még húsvétkor vettem epret, amihez aranyos kis faládát adtak, eltettem, mert hát tuti jól lesz valamire. Aztán a konzerves dobozokat is folyamatosan kimosom és teszem el, hátha jó lesz valamire, és tessék.

Nem kellett más, mint akril festék, fiam festette le a dobozt, mert felirat van rajta és kicsit eperfoltos volt. Aztán az aljába is vágtunk papírt, mert az is  foltos volt, azt lányom vágta. Aztán a konzerves dobozokat decoupage ragasztóval lekente Trudi és jött rá maradék csomagoló papír, egy lányos és egy fiús – ezért érdemes félre tenni a csomagoló papírt 😉

Aztán még festettem két másikat is, hogy az ecseteknek, tollaknak is legyen helye. Mivel a fenti két tevékenység után megunták a kézműveskedést 🙂

Találtak még korábban a kikben vásárolt ragasztható virágot, baglyot, kutyát azokkal kidíszítették a doboz oldalát. Így aztán végre egy helyen van minden, vonalzó, festék, ecet, ceruza, toll, filctoll, zsírkréta, stb.

Fiam berendezte a tartókat, szétosztotta a ceruzákat lányosra meg fiúsra, a saját szisztémája szerint:)

Nekem nagyon tetszik! És végre itt is rend van. 🙂 Hogy meddig, nem tudom…. A lepényhal meg utoljára 😀

alapanyagok és a lelkes segítők a háttérben

végeredmény

felülnézetből – van még hely tele lehet pakolni 🙂

Ti mibe rendezitek a gyerekek írószereit? 

A horoszkópom szerint nekem nagyon nagy lakberendezőnek és lakásszépítőnek kéne lennem, na most be kell vallanom, hogy nem vagyok az. 🙂

3 év alatt háromszor költöztünk, egyszer apámhoz, mert sikerült eladni a lakásunkat, éljen, de még nem találtunk újat. Mire az új kész lett már nála laktunk majdnem egy éve, 1 szobában négyen, amikor beköltöztünk az új lakásba, akkor ott nem egészen másfél évig  laktunk és már költöztünk is Németországba. Immáron 8 hónapja nézegetem a dobozokat. Könyveket nem hoztuk, így könyvespolcokat sem, minek elolvastam őket, majd megyünk haza, maradjon csak ott. A szótárak, atlaszok és nyelvkönyvek utaztak velünk ki, na meg a gyerekkönyvek.

Nappali igen siralmasan nézett ki, most már valamivel jobban, de most is csak egy kanapé (fehér, mert az gyorsan piszkolódik, viszont így volt a legolcsóbb a kanapé) , egy törött lábú fotel piros, egy asztal, egy szőnyeg, egy lábtartó van benne, és egy lack asztal, amin a 18 éves tv csücsül. Na meg a dolgozónak az 1 méteres széles asztal és egy szakad huzatú forgószék 🙂

Most telt be a pohár és éreztem, hogy lépnem kell!  Eleget járok a pinterestre, nézem az inspirációs oldalakat, az ikea hackeket,  hogy végre kezembe vegyem a kezdeményezést, és szép remények ígéretével rávegyem Férjet, hogy a 56 km-re lévő Ikeába elvigyen. 🙂

Első lépés a nappaliban a dolgozó sarok létrehozására volt pénzem, a többit is szépen sorban.  A koncepció az, hogy van egy adott asztal 1 méter széles (ez már korábban is megvolt), és két oldalán, keretbe foglalja két polc, jelen esetben Billy az Ikeából. A két polc közé meg tapétát akartam tenni, de most jobb jutott eszembe 😉 Ha sikerül, akkor majd azt is megmutatom.

Úgy gondoltam, hogy a két Billyt fent is összekötöm két polccal, Lackra gondoltam, türkiz színben, de az hosszú volt és drága, úgyhogy két polc megvalósítása Férjre vár 🙂 Van is itthon polcanyag. Csak tartó kell, egy kis szín rá és mehet a falra 🙂

A színkoncepcióm a nappaliban a kék és a zöld, a fehér  lenne. Kezdeti stádiumban vagyunk, de jó úton haladunk 🙂

A FLYT iratrendezők meg már korábban megvoltak és az összes iratunk ebben volt és mind az egyik ablak párkányán pihentek. A FLYT iratrendező ára 495 Ft/ 5 db.

Nézzük a FLYT  iratrendező megoldást :

Az elején úgy gondoltam, hogy türkiz színű lesz, de nem volt elég fehér akril festékem. 🙁 A kékből meg sok volt, ez Müller saját márkás festéke és olcsóbb, volt, mint amit a hobby boltban kapható ára. Először azt gondoltam, hogy az egészet lefestem, az összeset egy színűre, de amikor láttam, hogy milyen ütemben fogy a festék, csak az jár a fejembe, hogy milyen drága, elkezdtem megvilágosodni:) Aztán elkezdtem alkotni és csak szedtem ki az iratokat a tartóból és festettem, és festettem. A virágos megoldás jobban tetszik, de az örült festő megoldás is bejön.:) Teljesen elragadott az alkotás öröme 😀

Innen szedtem az inspirációkat: 

Az összes kép forrása megtekinthető a pinterest oldalamon: http://pinterest.com/anyasporol/t%C3%A1rol%C3%A1s-rendez%C3%A9s/

Ki kapott kedvet egy kis Flyt hackhez? ! 😉 

Gyomirtás, brrr. Kapálás, igen, a világbéke érdekében. De mi van, ha a díszkő között nőtt ki az a nyomorult gaz. Ilyenkor jön a térdelés és a késsel való kipiszkálás, mondjuk több tíz négyzetméteren át, hát köszi, inkább nőjön ki a gyom, de hogy én ezt nem csinálom tuti.  Dehogynem csinálom, mit szólnak a szomszédok, ha én nem állok be a sorba.  🙂

Egyszer Férj sváb nagyijánál voltunk Ófaluban és nem volt más, mint hogy mi nyírjuk le a füvet és gyomláljuk ki az árkot, ami a ház előtt volt. Én részem a gyomlálás volt,  Férj, akkor még csak barát státuszban, füvet nyírt. Mivel új voltam a faluba, így én voltam aznap délelőtt a helyi nevezetesség. Köröztek felettem, vagyis az utcán a falu hírforrásai, Lizi néni a Reuters helyi kiküldött tudósítója  és a felső falu lelkes hírleadója, vagy Kádi néni, egyenesen az ATI hírügynökségtől, az alsó falu hírmondója – ez utóbbit kitaláltam. Lizi néni viszont tényleg ott volt és a templom előtti padnál leadta az alsó falunak az infot  :). Lényeg, én nagyon kellemetlenül éreztem magam, és mindenkinek elmondtam, hogy Budapestről jövök, ergo nem csináltam ilyet, na jó, azért majdnem vidéken nőttem fel Budapesten belül, de akkor sem csináltam ilyet soha 🙂

Kedvenc bloggerem megvilágosított, hogy milyen egyszerű is a gyomirtás a kövek között. Nem kell más hozzá, mint normál ECET. Nekem  még volt a sprickolomban, a grillrács takarításából maradt almaecet, így hát azt fröccsköltem ki a gyomra.

Nem tudom, hogy milyen tudományos magyarázata van ennek, de ilyen lett. Egyszerűen ki tudtam húzni.

Egyszóval, olcsón, és vegyszermentesen irtottam a gyomot 🙂 Lehet, hogy a virágok és a paradicsom palánták között nem tenném meg, de a kövek között bármikor.

Nézzétek a képeket.

Előtte így nézett ki minden

adtam neki az ecettel 🙂

3 nap múlva így nézett ki

Gyom közelről

Németországban tegnap volt anyák napja, így vettem magamnak a bátorságot és közöltem Férjjel, hogy ma én nem főzök, tehát rajta a sor, hajrá, grillezhet, reggel még a húst is bepácoltattam vele 🙂 Hiszen én ma nem csinálok semmit, felteszem a lábam és okosan, az e-bookommal a kezemben nézek ki a fejemből, erősen. 🙂

A grillezés első lépése a rács letisztítása, na kinek kell ezt csinálni? Kinek? Enyém mindig a megtiszteltetés, hát hogyne. Miután megsül nálunk a húsi, otthagyjuk az egészet, hogy majd következő alkalommal kelljen mindent kitisztítani, úgyis forró, nem lehet vele semmit kezdeni, címszó alatt. Amit a legjobban utálok, hogy Férj mindig fogja azt a rohadt grillrácsot és beleteszi a mosogatótálba, hogy akkor ezt most azonnal takarítsam le. Szabadítsam meg a ráégett húscafatoktól és zsírtól. Ilyenkor egy szivacs tuti tönkre megy, mert azt a zsírt soha nem fogom onnan eltávolítani, nem beszélve, hogy a kezem ragad, a mosogató ragad. Dupla, tripla meló. Én az energiámmal is szeretek spórolni 😀

Még jó, hogy néztünk német tévét, mert ott láttam először, hogy hogy kell gyorsan  grillrácsot tisztítani.

Nem kell hozzá más csak ALMAECET és SPRICKOLÓS ÜVEG, meg egy újságpapír.

Fogom az újságpapírt, ráteszem a grillrácsot, telespriccelem almaecettel mindkét oldalát és ráborítom az újság másik felét. Hagyom hadd álljon a cucc, amíg Férj parazsat csinál, tűzet csihol, káromkodik, elégeti a kezét, visszatalál az ősemberhez, stb.

Aztán megfogom a drótkefét, kihámozom az újság közül a rácsot és adok neki, jól megkefélem;) És már kész is 🙂 Apám mindig egy darab szalonnával, vagy bőrrel keni át a rácsot, mielőtt elkezd sütni, mi is így csináljuk.

Többé nincs mocskos szivacs, nincs mocskos mosogató és többszöri munka.

Én imádok grillezni, tegnap gyönyörű idő volt, pont annyi ideig, amíg Férj grillezett, aztán jött a jégeső, vihar, és megint a napsütés. Tiszta bolond az időjárás. És rohadt hideg van. Végül is jól zárult az anyák napja és még egy könyvet is sikerült kiolvasnom, amiken jókat röhögtem 🙂