Karácsonyt végigcsináltam és a végén azt kívántam, hogy bárcsak már elmenne az összes vendég és soha többet ne jöjjenek vissza. Mert ahogy hazaértünk Magyarországra jöhetett a rohangálás, árubeszerzés, vagyis alapanyag beszerzés, nagyon jól megszerveztem mindent, szerencsére, tiszta nagyapám vagyok, listákkal és pipákkal, ha nincs pipa remegőgörcsöt kapok, mint nagyapám és fújtatok, mint egy ló. Az ajándékokat szerencsére vittük, tele volt az autó, még a gyerekeket is körbeépítettük 🙂
Bevásároltam, az árakon dobtam egy hátast, hozzáteszem 23-án lett biztos, hogy hányan és hol karácsonyozunk. Megfogadtam, hogy nem fogok kiborulni, na azért sikerült, de mire karácsony eljött, addigra maga lettem a válium.
24-én megérkezett anyósom vonattal, de én szerencsére már mindent megfőztem 23-án, így végig csak melegítenem kellett és krumplit főznöm, minden finom volt és egyszerű. Aztán még aznap este 8 óra előtt 5 perccel megérkezett apám a nagyanyámmal és annak kiskutyájával, elfelejthettem, hogy gyerekeket valaha leteszem aludni. 9-kor közöltem velük, hogy ideje lenne hazamenni, de akkor kiderült, hogy apám a kocsiban hagyta a kulcsát, így férj hazavitte mamát, apámat és a kutyát, aztán visszajött apámmal és a pótkulccsal.
Másnap jöttek vacsorázni apám és nagyanyám, na meg a kutya, akit nem hívtam meg, de jött. Szeretem az állatokat, de nem a lakásomba, na. Főleg, amikor a nagyanyám közölte, hogy a kutya csak iciri piciri darabokat tud megenni, mert különben mindent kihány. Ennek örömére úgy zabálta a leesett húst, hogy semmi baja nem lett!!!! Aztán érkezett sógorom, hogy ő is nálunk aludjon, megkapta a gyerekszobát, maradt 29-ig. Meséljem még??? 🙂
Ezek után azt hittem, ha végre megérkezünk Németországba és már egy vendég sem jön, de tévedtem, első hétvége is vendégjárással telt, csak akkor már kivoltam, mint a kutya. Így aztán miután végre mindenki elment néztem ki bután a fejemből és örültem, hogy nem kell senkit sem szórakoztatnom, főznöm, mosogatnom, stb. utána. Nem beszélve arról, hogy egy szál bugyiba járhatok és kelhetek, ha kell, vagy simán kimegyek meztelenül a fürdőszobából, és ha már naturalistába nyomom végre pukizhatok is akkor, amikor szeretnék 😀
Eljött az Újév, olyan, mintha már ezer éve lett volna, pedig még csak 21 nap telt. Utálom a fogadalmakat, ki nem állhatom őket, nálam a fogadalmak azért születnek, hogy minél előbb megszegjem őket és ezt még élvezem is 😀
Gondoltam, hogy úgy spórolok a családi kasszának, hogy 5 év után felemelem terjedelmes popómat és keresek magamnak munkát, akármit, részidőset, itt úgyis divat anyukák körében. Persze mivel válogatós vagyok, ezért arra gondoltam, hogy valami olyat, amihez nyelvtudás is kell. Konyhanyelven simán megértetem magam és jó sok mindent megértek, ez első körben jó, de nem elég. Sajnos a gimnázium óta (20 éve sicc!), nagyon sokat elfelejtettem, amit németből tanultam. Amíg a gyerekem egy pillanat alatt kiejti a száján, hogy : “Ich werde abgeholt werden”. Addig én itthon szívok a Futur I. Passiv-val 🙂
Mivel minden időmet ennek akarom szentelni, így az utóbbi hetekben kicsit hanyagoltam a blogot, meg amiről írni szerettem volna, nem találtam annyira fontosnak. Meg volt olyan ötlet, amit már előttem is leírtak. Majd most túlmotiválom magam és az önértékelésem is szárnyakra kell!
Most összeszedtem minden gondolatomat( még vannak?). Remélem most már sűrűbben találkozunk. 🙂
Mindenkinek kívánok utólag is Egészségben és Szeretetben Gazdag Boldog Új Évet :))
