Ugye milyen szép vízió?? Magam bréjnszormingoltam magamnak. Projekt plent nem írtam, csak fejben, a végcél megvan, az eredményt folyamatosan mérem és visszacsatolási megbeszéléseket tartok magammal, valamint projekt tárgyalásokat, szintén magammal, amikor a fejemet verem a falba, hogy milyen hülye voltam, na az egy projekttárgyalás. 🙂
Bocsi, nem tudtam kihagyni, megboldogult multis koromból származó szösszenetet 🙂
Hol is kezdjem, baromi hosszú, lehet, hogy könyvet kéne róla írni??? De nem vagyok keleb, így nem tudom eladni 🙂 Férj meg nem szeretné, ha a hálószoba titkokat kiteregetném 😀
Ott kezdem, hogy mindig erős csontozatú voltam, vagyok és leszek, ezen kb. senki nem tud változtatni, viszont hibáztathatom a szüleimet. :)) 180 centi vagyok, kicsi darab és soha nem voltam vékony, na jó, voltam, magamhoz képest 🙂 mindenki megmondhassa. 🙂
Extrém dagadt akkor lettem, amikor a félelmemet, a fájdalmaimat és a stressz helyzeteket esténként 1 tábla aldis mogyorós csokival csökkentettem, valamint az 5-kor és 8-kor történő vacsorával. 🙂 Aki olvasta tudja, hogy az elmúlt évben miken mentünk keresztül, így hát valamilyen szerhez kellett nyúlnom, hogy kárpótoljon magam. Nem az alkohol, a cigi, a drog, a nyugtató, hanem a zabálás, meg a mogyorós csoki, nyami volt a pótszer.
Változás: már éreztem a térdemben, a derekamban, a tüdőmben és a vesefunkciós leleteim alapján, hogy itt valamit tenni kell. Mindig fogyókúráztam, vagyis nem, mert elhatároztam, hogy hétfőn kezdek és aznap tuti úgy bezabáltam, hogy csak fetrengtem a kanapén, mint a partra vetett bálna és vártam a következő hétfőt.
Aztán megvilágosodtam, agyamba kell helyre tenni a dolgokat, ha agyamba nem teszem, akkor tuti, hogy füvet is legelhetek, attól sem lesz jobb. Persze könnyű azt mondani, hogy változz meg, hát hogyispersze! Nem, mert nem érek rá, meg ilyenek, meg olyan jó sajnálni magam. A szarban, sárban, mocsárban dögönyözödni és sajnálni magam, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Ilyen napokat megengedek ám magamnak, mert megérdemlem 😀
Amikor már 105 kg mutatott a mérleg hát akkor már K.O voltam, bár én antianorexiás tüneteket produkáltam mindig, mert a testképem az volt, hogy 80 kilós vagyok, az a 180 centihez nem olyan rossz 😉 Tehát neki mentem tárgyaknak, mert nem gondoltam, hogy ilyen széles vagyok, hiszen én máshogy látom magam 🙂
Zabantottam tovább, de járt az agyam, az mindig jár, megállíthatatlanul, szegény Férj mondta is, hogy soha nem akar olvasni a gondolataimban.
Így találtam rá a fenti mondatra magamban és ezt mondogattam (trendibb szóval élve: mantráztam), míg el nem hittem. Nagyban besegített, hogy az autoimmun betegségem újabb hozadéka, hogy a vesefunkcióim nem éppen a legtökéletesebbek és 50 gr fehérje rohadt kevés egy nap.
Mikor lettem tudatos? Nem tudom, folyamatosan! Első pár hét volt szar, mert akkor a sok zabálástól kitágult gyomromat kellett kicsit szűkíteni. Akkor igenis éhes voltam, aztán már nem. Beálltam a reggel egy zsemle, este egy zsemle és az ebéd köré. Ebéd után 1-2 szelet csokira. Vízivászat rulez.
Nem vagyok fitness guru, se diabetológus, nem értek hozzá, én csak magamat ismerem, meg a testem, és ez nekem pont elég.
A gyerekek ovija a dombtetőn van kb. 600 méterre, mivel nem volt kocsim, Férj elment vele dolgozni, így kénytelen voltam naponta 2 x megmászni a dombot oda vissza. Első hetekben jelentkeztem volna tüdőátültetésre, mert annyira szar volt. 🙂 Gondoltam milyen jó lenne, ha fent a “hegycsúcson” várna egy serpa oxigénpalackkal. Jelentem mindig büszkén vallottam Churchill szavait, csak semmi mozgás, mondjuk a szivart utálom és a whiskeyt is. 🙂
Egy idő után jólesett, szabadnak éreztem magam, volt, hogy ugrabugrálva mentem fel a dombra, hülye vagyok, mi? 🙂 Aztán elkezdtem biciklizni, itt a dombok között remek elfoglaltság, első alkalommal 5x szálltam le a bicajról, hogy feltekerjek a dombra 🙂 Most már nem kell leszállni.
Nem vagyok fanatikus, nem csinálom minden nap, sőt van amikor hónapokig nem tudok biciklizni, mert nagyon rossz az idő, de akkor ott a séta, a benti torna.
Szuper benti tornát találtam, köszönöm Móni, meg a motivációt is, amit adtál, és példát mutattál, hogy el lehet érni a kitűzött célokat, példakép vagy, szeret 🙂 <3 Szóval ez nem más, mint Jillian Michaels. 27 perc, de mindent átmozgat. 30 napig kell csinálni, aztán lehet újra kezdeni 🙂 Youtubeon meg lehet találni a videoját. Én hülye először azt hittem, hogy a 30 days shred tornából minden nap kapok újat, de aztán Móni felvilágosított, hogy nem a Level1-et kell 10 napig csinálni, a Level 2-öt is, meg a Level 3-at is.
Most újrakezdtem, mert cipő nélkül csináltam és szétment a térdem. Érdemes a körméreteiteket lemérni (fenék, has, hájas kar, comb, vádli, mell, vagyis hájas hát 🙂 és 30 nap után utána mérni, nekem egy hét alatt a nem létező derekamból 5 centi ment le 🙂 Ingyé van, csak akaraterő kell hozzá!!!!
Miért akarok fogyni? Nos én már lassan elfogadtam olyannak magam, amilyen vagyok. Alma alakú, derekam, mint olyan sohasem volt, viszont lapos a seggem, vicces, hogy még a hasam 48 méretnek felel meg, vagy inkább 50-esnek, addig a fenekem 42-esnek 🙂 Mellem nagy, hátam vastag, és karommal integetni lehet távolba. Lábam oké, csak a belső combomon fityeg a bőr, de ezt is anyukámtól örököltem 🙂
Azért akarok fogyni, hogy ne fájjon a térdem, hogy ne úgy kelljek minden nap, hogy utálok mindent, hogy ne kelljen félnem a betegségektől, van elég félelmem így is, hogy ne akarjak megdögleni, ha fel kell kaptatni egy hegyre 🙂
Miért írtam ezt le? Azért mert ez motivál, tehát most kihasználok mindenkit, mert úgy vagyok vele, ha ide leírtam valamit, akkor megpróbáltam mindig tartani magam hozzá, hogy ne kelljen szembeköpni magam, ha a tükörbe nézek. 🙂 Tehát a cél a 80 kg, most 94 vagyok. A határidő: 40 éves kor – van két évem 🙂
Miben nem hiszek? A csodamódszerekben, mert azok egy ideig jók, aztán jönnek vissza a kilók. Ezzel a lassú fogyásban meg az a jó, hogy vannak hetek, amikor zabálok, lásd múlt hét, és mégsem hízok vissza mindent, hanem csak 1 kilót, persze mértékkel kell ezt is csinálni. Valamint csodamódszerek rohadt drágák és nem azt hitetik el veled, hogy meg tudod csinálni, képes vagy változtatni, hanem azt, hogy ugyanúgy zabálhatsz, mint előtte, és fogysz, hát hogyispersze 🙂 Nyugi én is akartam ilyeneket venni, de szerencsére sohasem volt rá pénzem és Férj helyre tett 🙂
Mi az egy üdvözítő megoldás a fogyásra??? A válaszom: BENNED VAN A MEGOLDÁS KULCSA, mindenre, nem másban. Ha magadban megtalálod, akkor a kitűzött célt véghez tudod vinni, akkor büszkeséggel tölt el, hogy megcsináltad, mert képes vagy rá. Kifogásokat lehet keresni, én nagyon jó vagyok bennük, mindenre van kifogásom, becsaphatom magamat, de minek????
Életem nagy részében őszinte voltam mindenkihez, sőt magamhoz is, nem most kezdek el hazudni, persze csodálatos lenne, ha felkelnék és újra 18 éves testem lenne 🙂 Melleim állnának, a bőröm nem lenne olyan, amilyen most, de nem lesz olyan. Anyám mondta mindig, hogy büszke vagyok a ráncaimra, mert megszenvedtem értük. Valahogy így. Aztán még lehet, hogy változik a felfogásom, de gyökeresen nem 🙂
Köszi az 5 percért, hogy meghallgattatok :))
Ui: nézzük spórolás szempontjából a dolgot:;)
- nem eszek annyit mint régen,
- nem veszek csodaszereket, mert drágák, magamban hiszek,
- tornázom, gyalogolok, biciklizek – nem kerül pénzbe- de vettem egy jó edzőcipőt, de remélem nem növöm ki 🙂
- egészségesebb leszek, tehát megelőzőm a betegségeket, kevesebb gyógyszer kell
- bírom a strapát, terhelhető leszek, mint az igásló 🙂
Ui2: Férj azt mondta, hogy jó 🙂
Nem voltam elég bátor, nem volt elég információm és lusta voltam változtatni, tartozom a lelkiismeretemnek, hogy erről is írjak. Ha még egy gyermekem születne, akkor tuti, hogy ezt a megoldást választanám, méghozzá a mosható pelenkát. Hogy miért? Lássuk az érveket:
